Adós vagyok néhány függőben maradt üggyel:

• A kancsós szűrt víz iható. Beszéltem a dokinkkal és megnyugtatott, hogy a csapvíz leginkább csak törmelékrészecskékkel és porral szennyezett. Ezeket a kancsó szuperül kiszűri, nem kell forralni, csak gyakran kell cserélni a szűrőt. Egy gonddal és egy csomó műanyag palackkal kevesebb.
• A tojásposírozó nem akkora találmány, mint gondoltam. Először is, kicsi az itteni tojásnak, a felesleg szétfolyt, mint állat, amikor beleütöttem. Ami benne maradt, azt sikerült tök jó buggyantottra főznöm, csak éppen nem jött ki rendesen a szilikon eszközből. Azért még lehet benne potenciál, utánanézek, hogyan kell ezt profin csinálni. Képeket nem csináltam, mert küllemre undi lett. Viszont finom.
• Ha minden jól megy hamarosan lesz autóm. Az egyik kollégát áthelyezik, március elején megy, az ő kocsiját veszem meg. Sötétszürke 1.2-es Volkswagen Polo. Semmi bazidzsipp. :) Már nagyon várom, sok bejegyzést fog szolgáltatni a kezdeti bénázásom a forgalomban. Egyelőre a papírokat intézzük, és ez itt ugye nem megy olyan gyorsan…

Egyébként dolgos hétköznapok. Kitartást mindenkinek a hétre.

Megtaláltam a kerületi tv-t, varázslatos. A helyi sorozatokat sajnos nem értem, de már csak a reklámok miatt megéri. Szegény Klapka György fénykorában is megirigyelhette volna. Minden szociológiai belemagyarázás nélkül érdekes volt látni, hogy hogyan és mit reklámoznak. Női bőrápoló termékeket, helyi növényekből, amitől igazán sima és hibátlan lesz a használó bőre, ezt lenyűgöződött férfiak bizonyítják. Helyi ruhakészítőket, akik hatalmas anyagválasztékból mindent megvarrnak, de főleg az itteni viseletet, amit egy decens hölgynek viselni illik. Ételízesítőt, ami a szakácsnőnek népes családja elismerését garantálja. Mosószert, ami minden foltot pikkpakk kiszed és jó illatot biztosít, míg a család örül (mosógép sehol, a reklámban a hölgy természetesen kézzel mos). Vannak azért persze francia csatornák is, egész jó a felhozatal, Zsürasszik Park volt egyik nap, tiranoszaürüsz rex és véloszirhaptöhr dögivel.

Ma itthon molyolok, pakolászok, mosok, ilyesmi. Jó egy kicsit pihenni, hetek óta nem volt olyan, hogy nem kellett mennem sehova. A tegnapi napot kimaxoltam, délelőtt elmentünk a helyi IKEA-ba (Orca) az egyik kolléganőmmel, aki szintén nemrég érkezett. 7 emelet lakberendezés, minden van, minden stílusban. Három körül végeztünk és én minél éhesebb lettem, annál nehezebb volt megkülönböztetni, hogy mi az, ami csak tetszik és mi az, ami kell. Elég nyilvánvaló például, hogy a szilikon tojásposírozóra semmi szükségem nem volt (buggyantott tojás készítő kütyü, olyan, mint egy pici merőkanál, bele kell ütni a tojást és azzal együtt kell a forró vízbe tenni így nem folyik szét). Nos, most már az is van, éljen a Benedict. Bevásárlás után burgereztünk egyet az itteni csúcshotelben, a King Fahdban. Nagyon menő hely, gyönyörű helyen van, csomó medence, kilátás a tengerre, golfpálya, stb. Simán be lehet menni kajálni és sétálni (biztonsági ellenőrzés után), a medencehasználatért fizetni kell. Este egy szülinapi vacsira hívtak, megint csak pár kolléga és néhányan egy másik szervezettől. Szóval ma késői kelés volt és pizsiben flangálás. Mindenkinek nyugis vasárnapot kívánok!

Sokan kérdeztétek, hogy miért nem írok a munkáról. Eleve így terveztem, ez a blog nyilvános, és a HR-es munka természete miatt nem akarok erről írni. Úgyis sokkal izgalmasabb, ami az irodán kívül történik. Azért annyit elmondhatok, hogy beugrottam a mély vízbe. Az ugrás öröme után összecsaptak a fejem felett a hullámok és rájöttem, hogy cápák is vannak. Ki is szagoltak és elkezdték róni a nyolcasokat alattam. Volt néhány nehéz pillanat, de most úgy érzem, levegőhöz jutottam és bár a cápák még ott vannak, bízom benne, hogy úszni fogok. A szuperül kidolgozott metafora nem véletlen. :) Búvárkodtam már pörölycápákkal és azt is túléltem, sőt élveztem. Az egyik legkedvesebb emlékem, és időnként felidézem megpróbáltatások idején. Erőt ad és bátorságot. Emlékeztet, hogy ami miatt stresszelek, az nem fogja leharapni a lábam, legfeljebb okoz néhány kellemetlen pillanatot. A lényeg pedig, hogy ne mutasd, hogy félsz. Don’t let them smell blood. Napi klisé szeretettel. :)

Hogy a praktikumokról is beszéljünk, jön a hétvége. A lakás más egész otthonos, már „itthon” is jól elvagyok. Néhány függöny és a tv csodákra képes, de azért holnap folytatom a vásárlást. Egy-két egyéb program is kinéz, majd beszámolok. Cápamentes hétvégét mindenkinek! :)

A meghatottságtól könnyes szemmel jelenthetem, hogy van net! Mintegy 4 órás szerelésbe telt ("ki kábelezte ezt a szart?"), de működik! Ez legalább annyira felszabadító érzés, mint a hétvégi mosógéppel mosás, kb. egy órán keresztül csodáltam, ahogy dolgozik a mosógép. Elöltöltős, így tiszta mozi. Klisének hangzik, de az ember megtanul itt gyerekesen örülni az egyébként kézenfekvőnek tűnő dolgoknak. Minden nap egy kis győzelem (vagy éppen vereség). Minden este végiggondolom, mire jutottam az elintézendőkkel és minden este vállonveregetem magam, mert haladok. A mai internetet hazai kolbászos rántottával ünnepeltem meg. Írjatok, hívjatok, már elérhető vagyok és ma este kiolvasom az internetet! :)

Köszönöm, hogy ennyien olvastok és drukkoltok nekem a mindennapi küzdelmeimben. Egész megszerettem a blogírást, jó összefoglalni a gondolataimat, benyomásaimat. Ha visszaolvasom az előző bejegyzéseket már nagyon távolinak tűnnek, pedig mindegyik a lenyomata annak, ahogy abban a pillanatban éppen vagyok. Szóval köszönöm és próbálok továbbra is többé-kevésbé rendszeresen írni.

A bejegyzések ritkulásának oka az internet hiánya, ha Isten is úgy akarja (inshallah), akkor ma bekötik végre. Nem vettem észre, hogy ennyire függő vagyok, a kapcsolattartás nagyon hiányzik. Tegnap újabb szállítmány bútor érkezett, így este végre normálisan elkölthettem a vacsorámat: asztalnál, tányérból, evőeszközzel. A kempingezésnek lassan vége. Étkezéseim valóban jóval szerényebbek, mint a szállodában, de eszem rendesen. A franciáknak hála, sajtból és baguette-ből nincs hiány, én meg elélnék ezen is akármeddig. De finomak itt a zöldségek, gyümölcsök is, amikor lehet, kipróbálok újakat. A sonka és a bacon ritka kincs, ha látok, veszek, itt nemigen esznek disznóhúst. Bárányt annál inkább. Hajnalban itt nem a kakas ébreszt, hanem a birkák. Aztán este 8 után szinte varázsütésre elhallgatnak…a bárányok…hallgatnak…bocs. :) Ahhoz képest, hogy városban vagyok, nagyon sok az állat. Az üres telkeken, vagy az udvar hátsó részében tartják őket, főleg tyúkokat és birkát, de a szomszédnak pávája is van a baromfiudvarban. Tök komolyan. Sok kutya és macska van az utcákon, itt nem tartoznak a háztartáshoz, csak néha dobnak nekik kaját. A halpiac pont emiatt tele volt macskákkal. Helyes állatok, de nem barizok. Még élénken él az oltóközpontos doktornő mondata. A veszettség elleni oltást magyarázta épp, kőkemény orosz akcentusssal, hogy hiába a három oltás, ha megharap valami, akkor úgyis azonnal kapnom kell újra a vakcinát. - De, mi van, ha éppen nem jutok el orvoshoz? – kérdezem én. - Ákkor úgyis méghál. - vágja rá széles mosollyal– Mégtámádjá áz idégréndszérét. Rándá egy bétégség. Uff. Szóval nincs állatsimogatás.

A hétvége viszonylag eseménytelenül és gyorsan telt. Rettentően hiányzik a net, a telefonomon van valamennyi, de nagyon lassan csordogál. Próbálom felszerelni és feldobni a szürke ötven árnyalatában pompázó lakásom (bocs, nem tudtam kihagyni), felfedeztem a helyi boltokat és be is szereztem, amit tudtam. Nem untatnék senkit a részletekkel, meglehetősen minimalista lesz a kecó, semmi szükségtelen dekor. A nagyobb elemeket és bútorokat házhozszállíttatom, ami nem egyszerű, tekintve, hogy nincs címem. A nagyobb utaknak van nevük, de azon túl az ember lemegy a térképről. A fő irányokat éttermek és hotelek adják. Ma egészen izgi volt a teherautóban ülő sofőrnek, aki vélhetőleg vezetés közben hívott, elmagyarázni franciául üvöltve, hogy a Sweet Coffee után forduljon balra. Szinte láttam, ahogy behajt a javaimmal a körforgalomba, mintha nem lenne holnap, mint általában az itteniek. Azért egész jól idetaláltak és minden sérülésmentesen megérkezett. Remélem, a többieknek is menni fog. Ha igen, akkor megpróbálkozom a pizzarendeléssel is. :)

Haladok a közművekkel; villanyórám, internetem és tévém remélhetőleg hamarosan lesz. A vízóra még odébb van kicsit. A vízzel egyébként is gondban voltam, mert ugye a csapvizet nem lehet meginni. Kicsit elegem volt már az ásványvíz cipeléséből, nem beszélve a termelt műanyag hegyekről, így körbekérdeztem az irodában, ki hogyan oldja meg. Van, aki ballonos vizet rendel; van, aki a csapra szereltetett szűrőt és van, aki sima vízszűrő kancsót használ. Ez utóbbi szimpi megoldásnak tűnik, főleg, mivel magam vagyok és nem főzök sokat, így a fogyasztásom sem nagy. Otthon is van ilyenem és nagyon szeretem, úgyhogy vettem is egyet és egy problémával kevesebb. Azért még megkérdezem az itteni dokinkat, hogy ez rendben lesz-e így, mert nincs kedvem fertőzést kapni.

Mivel nincs netem a letöltött filmkészletemmel kellett szórakoztatnom magam, van jó pár, amit még nem láttam. Elkezdtem a Black Mirror-t, imádom, letaglózóan nyomasztó, nem is bírtam belőle sokat nézni egyszerre. Egyébként meg Homeland, újra az elejétől, hogy képben legyek az új évadra. Remélem, nektek is jól telt a hétvégétek.

Ma észrevettem, hogy lejárt a BKV bérletem és ez valahogy szíven ütött. A költözés, a szálloda elhagyása tudatosította igazán, hogy bizony ez nem nyaralás, itt fogok élni. Most kezd leüllepedni az utolsó és első hetek izgalma. Vannak mélypontok, az otthoni kényelmet elhagyva sokszor érzem, hogy itt minden háromszor annyi energiába kerül, mint otthon. Pedig otthon sem vagyunk az ügyintézés mesterei. Tegnap elmentem internetet és tévét intézni. Egy órát vártam, de nem haladt a sor, hát eljöttem. Azt tanácsolták, hogy másnap nyitáskor próbálkozzak. Le voltam törve, mint a bili füle, még a kérvényt sem tudtam leadni, a bekötés így hetekig fog tartani. Aztán visszaérve az irodába elmeséltem a kollégáknak, hogy jártam. Rögtön került egy név, egy telefonszám, elküldtem a papírokat emailben és kész. Nem ez az egyetlen példa, hogy meg kell osztani a problémákat. Aki itt egyedül akar boldogulni, nehéz dolga lesz. Viszont mivel nagyon összetartóak a közösségek, családok, mindig van egy unokatestvér a hivatalban, egy ismerős a vízműveknél, akivel sokkal gyorsabban mennek a dolgok. Rosszul tettem, hogy nem kértem hamarabb segítséget. Ha szélsőségesen akarok fogalmazni, aki kívülálló marad, az nem fog túlélni. Mint Izlandon. Ott a kezdetek óta a legsúlyosabb büntetés az volt, ha valakit kiközösítettek, mert az egyenlő volt a halálos ítélettel. Érdekes, hogy mennyire individualisták lettünk az idők folyamán. Szóval ilyeneken gondolkodom és nagyon hálás vagyok a sok segítségért, amit kapok. Hétvégén lakberendezés következik, netem még nincs, ezért hétfőn jön a következő beszámoló. Jó hétvégét!

A világtörténelem leggyorsabb költözése volt, kb. 3,5 perc. A szállodás őr átvitte nekem a bőröndöket az utcán (a gurulós bőröndnek földúton semmi értelme), én pedig fellifteztem velük a negyedikre. A kipakolás kicsit tovább tartott, el is felejtettem, hogy ennyi cuccot préseltem be. Az első estém ezzel telt, illetve kis lakásom közelebbi megismerésével. Közben párszor elment az áram (mint kiderül a bojler és a konyhai vízforraló együttállása levágja a biztosítékot), de talpraesett falusi lányként megtaláltam a sötétben a fejlámpámat, majd a kapcsolószekrényt és visszapöcköltem a főkapcsolót. Na, nem mintha sok lehetőségem lenne túlterhelni a rendszert egyébként, minden harmadik konnektorban van csak áram, szerintem a többit csak dísznek glettelték a falra. A negyediken a víznyomás alacsony, a zuhanyozás leginkább keresztelkedésre hasonlít, cserébe viszont ez a kevés víz is alig megy le. De nem panaszkodom, van melegvíz, szuper kilátás a tengerre és a lakás tiszta. A többi meg majd kialakul. :)

Ma költözöm és leendő lakásom meglehetősen puritán pillanatnyilag. A konyha be van bútorozva, van egy kanapé, egy ágy és egy szekrény. Az összes bútort és berendezési tárgyat nekem kell beszereznem. Nekiállnék vásárolni, de honnan tudjam, mekkora függöny kell, van mekkora lepedő?? (A francia ágyazási szokásokat majd egy másik posztban taglalom, feltalálójának külön hely jár a pokolban...) Tegnap vittem már át pár dolgot, és próbáltam megsaccolni a hosszakat, szélességeket, beugrókat és kiugrókat, nem sok sikerrel. Biztos van már erre mobilapplikáció, de mivel éppen semmi nem volt nálam, kénytelen voltam azzal mérni, ami volt nálam: saját magammal. Szerencsére, jól ki vagyunk találva, ha a magasságunkat tudjuk, egész jól lehet méricskélni. Például az ember kinyújtott karjainak hossza kb. megegyezik a magasságával, könyöktől az ujjhegyig pedig kb. a magasság egyötöde stb. Legalábbis remélem. Ha Leonardo tévedett, nem lesz jó a lepedő.

Az iroda 10 perc sétára van reggelente, jól is esik, kicsit felébredek legalább. Annál is inkább, mert félpercenként a szívbaj kerülget, mert jó hangosan a hátam mögül rámdudál valaki. Ez nem a személyes varázsomnak szól, hanem az itteni taxismarketing része: ha valaki az út szélén gyalogol, az tutira nem önszántából teszi és taxira van szüksége. És olyankor dudálnak, akár többször is: „éééééén itt vagyok, itt vagyok, a hátad mögött, na? na? na? nem? Najó :(„ Persze azért a bőrszínem is belejátszik, egy toubab (olyan, mint a mugli) mindig jó üzlet. Azon gondolkodom, hogy csináltatok egy pólót, az lesz a hátára írva, hogy köszi, nem kérek taxit, direkt gyalogolok. Csak nehogy egyszer tényleg szükségem legyen rá, amikor az a póló van rajtam...