Hosszabb szabadságom után tegnap este visszatértem Dakarba. Az út hosszú volt és fárasztó, dacára a számos praktikának, amiket bevetek (tele az internet ilyenekkel). Sikerült például a vészkijáratnál helyet kérnem, ez néhány légitársaságnál feláras, a Turkishnél szerencsére nem. Sokkal nagyobb a hely és megéri a kockázatot, hogy esetleg nekem kell kinyitni az ajtót, ha gáz van. Bevált a kompressziós zonki (nyugger, tudom, de a lábaim hálásak 12 óra ülés után), a minőségi fülhallgató és a parfümminta a táskában (a szag a legnehezebben kizárható egy repülőn és egy 7-8 órás úton, ahol az emberek anyagcserélnek és még esetleg a cipőjüket is leveszik, egy csepp parfüm vagy illóolaj jó szolgálatot tesz...). Szerencsére imádok filmet nézni, így gyorsabban telik az idő, de azért már így is elég nyűgösen értem Dakarba egy óra késéssel. Csodával határos módon a csomagok megjöttek, és a lakás is rendben volt, közművek rendben, még net is van, örvendezés, megkönnyebbülés. Gyors kipakolás, zuhany és ekkor jött a szokásos dakari meglepi.

Mondják, hogy a természet visszaköveteli, ami az övé. Nos, két hét szabi után a lakásom is visszailleszkedett a helyi ökoszisztémába. Az állatvilágot a hangyák képviselik, nagy számban, főleg a konyhában, de egyéb helyeken is. A növényvilág penész formájában jelenik meg, először a cipőimen vettem észre, majd realizáltam, hogy a párnámon is zöldes foltok éktelenkednek. Kiszakadt belőlem egy „ak***életbe”, a fáradságtól már körülbelül annyira voltam úrinő, mint egy velociraptor (megvan az a rész, amikor a két gyerek a konyhában próbál elbújni a vérszomjas és gonosz nézésű raptorok elől?, na olyan voltam.) De nem volt mese, ágyhúzás. A párnát magát is ki kell mosnom, szerencsére van egy másik, ami nem érintett. A ruháimat még nem mertem megnézni. Most ki kell találnom valamit a páratartalom csökkentésére a lakásban. 

Egyébként egész jó visszajönni, itt is hamar visszazökkenek, a „keresztelős” zuhanyozás már magától értetődik, az is rutinná vált, hogy amíg megy a bojler, nem használok más elektronikai eszközt. A fémes-sós tengerszag már-már otthonos. És eddig mindeki örült nekem, kedvesek itt is az emberek. :)