Az iroda 10 perc sétára van reggelente, jól is esik, kicsit felébredek legalább. Annál is inkább, mert félpercenként a szívbaj kerülget, mert jó hangosan a hátam mögül rámdudál valaki. Ez nem a személyes varázsomnak szól, hanem az itteni taxismarketing része: ha valaki az út szélén gyalogol, az tutira nem önszántából teszi és taxira van szüksége. És olyankor dudálnak, akár többször is: „éééééén itt vagyok, itt vagyok, a hátad mögött, na? na? na? nem? Najó :(„ Persze azért a bőrszínem is belejátszik, egy toubab (olyan, mint a mugli) mindig jó üzlet. Azon gondolkodom, hogy csináltatok egy pólót, az lesz a hátára írva, hogy köszi, nem kérek taxit, direkt gyalogolok. Csak nehogy egyszer tényleg szükségem legyen rá, amikor az a póló van rajtam...