Sokan kérdeztétek, hogy miért nem írok a munkáról. Eleve így terveztem, ez a blog nyilvános, és a HR-es munka természete miatt nem akarok erről írni. Úgyis sokkal izgalmasabb, ami az irodán kívül történik. Azért annyit elmondhatok, hogy beugrottam a mély vízbe. Az ugrás öröme után összecsaptak a fejem felett a hullámok és rájöttem, hogy cápák is vannak. Ki is szagoltak és elkezdték róni a nyolcasokat alattam. Volt néhány nehéz pillanat, de most úgy érzem, levegőhöz jutottam és bár a cápák még ott vannak, bízom benne, hogy úszni fogok. A szuperül kidolgozott metafora nem véletlen. :) Búvárkodtam már pörölycápákkal és azt is túléltem, sőt élveztem. Az egyik legkedvesebb emlékem, és időnként felidézem megpróbáltatások idején. Erőt ad és bátorságot. Emlékeztet, hogy ami miatt stresszelek, az nem fogja leharapni a lábam, legfeljebb okoz néhány kellemetlen pillanatot. A lényeg pedig, hogy ne mutasd, hogy félsz. Don’t let them smell blood. Napi klisé szeretettel. :)

Hogy a praktikumokról is beszéljünk, jön a hétvége. A lakás más egész otthonos, már „itthon” is jól elvagyok. Néhány függöny és a tv csodákra képes, de azért holnap folytatom a vásárlást. Egy-két egyéb program is kinéz, majd beszámolok. Cápamentes hétvégét mindenkinek! :)