A leghaszontalanabb dolog, amit hoztam: szalmakalap. Az állandó szél miatt egyszer sem tudtam hordani.

A leghasznosabb dolog, amit hoztam: szemcsepp. Az allergiámra hoztam, de a por miatt szinte mindennap használom

Amit hoznom kellett volna, de nem hoztam: a piros széldzsekim. Kellenek a rétegek, este a parthoz közel elég hűvös tud lenni. Kipótolom kardigánnal, meg pulcsikkal, de jól jött volna.

A legjobb beruházás az útra: a bőröndhuzat és a Toms cipőm.

Ami itt van, de otthon nincs (importőrök figyelmébe): fekete Barbie, wax (színes, afrikai mintás anyag), színes fonott kosarak minden színben és méretben, gyönyörű egzotikus virágok, shea vaj tömbökben tök olcsón.

Ami otthon van, de itt nincs (exportőrök és vállalkozó kedvűek figyelmébe): IKEA, profi burkoló és generálkivitelező úgy általában, Tchibo, túrórudi, nokedliszaggató, lángosos, magyar étterem...

Szombaton a japán kolléganőmmel ebédeltem, nagyon jó fej. Ismerjük egymást korábbról, bár régen találkoztunk. Ettünk, sétáltunk, aztán ő elment teniszezni, engem meg kirakott a plázánál. A pláza olyan, mint bárhol, ugyanazok a boltok, kellemes otthonosságot éreztem szégyenszemre. Mango, Benetton, Yves Rocher, stb., bármelyik európai nagyvárosban lehettem volna. Lehet, hogy ez enyhítette a kultúrsokkomat. Mint minden plázában, itt is van egy szupermarket részleg. Ahogy ott nézelődtem, valami furcsa súrolta a tudatomat. Megtorpantam, két lépést hátráltam és meggyőződtem róla, hogy a felirat valóban magyar. A kijáratnál az au revoir mellett mindenféle nyelveken ki volt írva, hogy viszontlátásra, köztük magyarul. Csak kicsit elírták: viszontalátásra. :) Azt hiszem, hangosan felröhögtem, persze azonnal lőttem egy képet, és belül egészen meg voltam hatva, hogy itt a világ végén valaki az anyanyelvemen szólít. Vettem pár dolgot a lakásba és hazataxiztam. Este Tomoko írt, hogy főzés van nála, menjek át. Átmentem, és jó hangulatú este lett a dologból. 5-en voltunk, mind más náció, japán, indiai, svájci, spanyol és magyar. Az erasmusos időkre emlékeztetett. Tomo teriyaki csirkét csinált és a teraszon vacsoráztunk. Nagyon közel lakik a tengerhez, a kertkapujától egy ösvény vezet a partra. Jól éreztük magunkat és megegyeztünk, hogy máskor is csinálunk ilyet, mindenki valami hazait főz a többieknek.

A vasárnap is boltfelderítéssel telt. A lakásberendezés és a közelgő önellátó életmód miatt tudnom kell, hogy mit honnan tudok beszerezni. A hozzám közelebbi Auchan egyelőre csalódást okozott. Nagyon pici és nincs nagy választék. Bár az igaz, hogy ami van az jó minőségű és nem drága. Felderítettem az amerikai boltot is (American Food Shop) a nagykövetség szomszédságában. Érdekes dolgok vannak itt és minden ipari méretű. Viszont itt végre találtam laktózmentes tejet.

Elégedett vagyok az előrehaladásommal, az első pár napot már túl fogom élni a lakásban. Ma reggel bizakodásra adott okot a két nagy légkodi-csomagolás a leendő házam szemétgyűjtőjénél. Nagyon reménykedtem, hogy az én kis lakásom készül szerdára. És valóban, hazafelé már láttam kint a falon a vadiúj kültéri egységet az ablakom alatt. Juhúú. Talán kész lesz időre minden.

Szombat reggel 8-kor motorzúgásra ébredtem. Kiderült, hogy elment az áram a „kerületben” és bekapcsoltak a környező házak generátorai. Egy idő után furcsamód megnyugtató a hangjuk, egyenletes, mély zúgás; vissza is aludtam kicsit. Egy kiadós szállodás reggeli után most nyakamba veszem a várost. Kicsit borult ma az ég, legalább nem fogok leégni. Jó hétvégét mindenkinek!

Mivel túl lassú a net a Netflixhez, írok egyet ide. Tegnap óta nem sok történt, aláírtam a bérleti szerződést és holnaptól elkezdem intézni a közműveket. Holnap már péntek, várom a hétvégét, hogy vegyek pár dolgok már a lakásba. Szombatra ebédet beszéltem meg az egyik japán kolléganőmmel, a fennmaradó időben összeírom, mi kell és megnézek egy-két boltot.

Ma halas-spenótos cannelloni volt vacsira, igen jól főznek a szállodában. Ványadt lesz az étkezésem, amint magamra maradok. Mikor feljöttem a szobába észleltem, hogy megint megcsíptek a szúnyogok. Igen, be voltam kenve. Tudom, háló alatt alszom és van elektromos szúnyogriasztóm is. Sajnos ezek a dögök nem törődnek semmivel. Latolgatom az esélyeimet (mondjuk 100 szunyiból mennyi lehet maláriás? biztos nem mind) és kétnaponta hipochonderkedem. Ilyenkor riadtam figyelem a (nem létező) tüneteket és azon gondolkodom, kit fogok felhívni. Pánikra persze semmi ok, mindenki nyugodjon le, tökéletesen egészséges vagyok. Még.

„Egyes elméletek szerint a hipochondria a lelki elhárítás egyik megnyilvánulási formája, amelynek segítségével az egyén igyekszik elkerülni, tudatából kizárni az elé tornyosuló magánéleti problémák megoldását.” Köszcsi wikipédia, ez mindent megmagyaráz.

Pörögnek a napok, észre sem veszem és már eltelt egy hét az érkezésem óta. Az a latyakos hajnali taxizás már nagyon messzinek tűnik. Lassan rendeződnek itt a dolgaim, néha még eldurran az agyam, amikor minden háromszor annyi ideig tart, gondolom, majd belassulok én is nemsokára. :)

Alakul a lakáskérdés, hétfőn megnéztem a szomszéd házban lévő lakást és meg is egyeztünk. Két szoba saját fürdőszobákkal és egy amerikai konyhás nappali. Terasz nincs, viszont van a háznak medencéje. Nagyon új az egész, még a lámpák sincsenek fent mindenhol. Az előző lakónak családi vészhelyzet miatt kellett visszamennie Franciaországba. A bútorokból otthagyott párat, amit rögtön meg is veszek: a kanapét, egy szekrényt és egy ágyat. Kezdőcsomagnak jó. Viszont minden mást meg kell vennem majd, az utolsó villáig. Át kell írni a nevemre a közműveket és be kell köttetni az internetet. Sok lesz még vele a meló, és csak remélem, hogy nem lesz vele gáz. Kicsit aggódom a víznyomás miatt, mert a negyediken van, és ugyanezen okból a beázás miatt is. Az esős évszak állítólag durva. (Nem véletlen és nem sznobizmus, hogy itt mindenki terepjáróval jár. Sajnos praktikus okai vannak.)

Közben lassan integrálódom, szerencsére nyitott emberek vesznek körül. Sokat viccelődnek, ugratják egymást, általában a nemzetiség a téma és a legutóbbi focimeccs. Hogy ki honnan való nagyon fontos nekik, általánosítanak is rendesen egy-egy országgal kapcsolatban. A címerállat is nagyon fontos, nációkat és focicsapatokat is jelölnek velük. Nagyon kell figyelni beszélgetés közben, mert hamar lemarad az ember az oroszlánok és az elefántok között. Mi van??? És akkor még jönnek a helyi szólásmondások. Esélytelen. „Si tu te comportes comme une crabe, on te mange avec du bruit.” Szó szerinti fordításban: ha rákként viselkedsz, hangosan esznek meg. Igen, én is pont ilyen fejet vágtam. Valami olyasmit jelent, hogy viselni kell a tetteink következményeit. Ez a mai intelem.

Szombaton sokáig aludtam, kipihentem az első napok izgalmait. Mivel az ingatlanügynök nem hívott (micsoda meglepetés…), úgy döntöttem, sietség nélkül elkezdem felfedezni a várost. Jó végre egyszer nem stresszelni azon, hogy mindent lássak, mert csak három napom van. 11 körül gyalog indultam el a szállodából, úgy terveztem, lemegyek a tengerhez. Velem egy időben egy ötvenes amerikai hölgy is elindult, így megkérdeztem, vele tarthatok-e. Általában nem vagyok idegenekkel barizós, de a helyzet néha megkívánja. Két fehér nő, jobban boldogul, mint egy. Ő lekéste a szállodai reggelit, így először is reggelizni szeretett volna. Kávéztunk, beszélgettünk, shoppingoltunk. Egy alapítványnak dolgozik és valamilyen felmérést végez Szenegálban. Kellemes személytelenségben telt a nap, inkább általános dolgokról beszélgettünk. Végül becéloztuk a partot, de csalódottságomra a partvidék legnagyobb része sziklás, a vízhez csak kevés helyen lehet lejutni. Azért a kilátás pazar. Egy halétteremben ebédeltünk a parton, éppen szörfverseny volt. Mindketten belelkesedtünk, letámadtuk a szörfsuli vezetőjét és kifaggattuk a feltételekről. Nem tűnik drágának és elvileg 8 alkalom után már viszonylag jól megy az embereknek. Lehet, hogy később veszek majd órákat, mert nagyon izginek tűnik. Este végre megnéztem a Sherlock 4. évadát. Hát váó.

Ma befizettem egy 4 órás városnéző túrára. A cégre a Tripadvisoron találtam rá és teljesen korrekt volt a dolog. Reggel felszedett a sofőr és a vezetőm a szállodában és nekivágtunk a belvárosnak. Örülök, hogy a szervezett túrát választottam, mert egyedül, taxival jóval nehezebb dolgom lett volna. Vasárnap egyébként is az egész város szinte üres. Az emberek otthon vannak, vagy misén, pihennek, vagy sportolnak. A sport itt nemzeti ügy, mindenki kocog és esténként tele vannak a tengerparti kondiparkok. Megnézük a főbb nevezetességeket, egy-két piacra is betértünk. Agresszív a marketing, nagyon észnél kell lenni. Azért vettem pár tök haszontalan dolgot nyilván. :D Az „óváros” sokkal rosszabb állapotban van, mint a kerület, ahol most lakom. Nagyon sok a régi épület, amiket nem újítanak fel, inkább újakat húznak fel helyettük. Sokkal több a kéregető is, az utcai árus, nők és gyerekek gyümölccsel, fafaragványokkal, fonott kosarakkal. Az afrikai anyagok rajongója leszek, azt hiszem. A „wax”, vagyis a batikolt, szuperszínes és mintás anyag itt mindennek az alapja. A nők gyönyörűek a méretre szabott ruháikban, de van belőle táska, cipő, terítő, minden. Csak legyen meg a lakás, és elkezdek masszívan shoppingolni.

Miután az ügynök nem hívott, úgy döntöttem, kezembe veszem a dolgokat. A szomszéd házon kint van a tábla, hogy vannak kiadó lakások. Megkörnyékeztem a „biztonsági őrt” (tizenéves srác ül egy bódéban és a telefonját nyomkodja), hogy vannak-e most szabad lakások. Felhívta nekem a tulajt és úgy tűnik, hamarosan felszabadul egy lakás, ami jó lehet. Az ár sem nagyon durva. Elmentettem a számát, holnap visszahívom és a hét elején már meg lehet nézni. Az épület kívülről szép és nagyon új, úgyhogy bizakodó vagyok. 

Holnaptól újra dolgos hétköznapok.

2 napja vagyok itt, de mintha egy hét telt volna el. Iszonyúan fárasztó a sok új inger, a rutin teljes hiánya. Azért valójában élvezem. Jó dolgom van a szállodában, a kajával nem kell foglalkoznom. Nagyon finom volt eddig minden, friss hozzávalók, gyümölcsök, zöldségek, halak stb. és, lekopogom, eddig semmi bajom nem lett tőle (ma vacsi után volt egy kis „diszkomfort” érzésem, le is küldtem egy széntablettát pálinkával; biztos, ami biztos). Szóval éhen nem halok: reggeli és vacsora a szállodában, ebéd az irodai kantinban. A tetőn.

Az idő szeles és napos, éjszaka és hajnalban kifejezetten csípős. A város a szél miatt porban úszik és aláfestésnek szól a müezzin és a kecskék. Szürreális. Luxusszállodák földúton stb. Az emberek nyitottak, kíváncsiak, viccesek, néha egy kis humorral máris könnyebb boldogulni. Nem stresszelnek, az eredményorientáltságot és az időre megbeszélt dolgokat el kell felejteni. Ez nem jelenti azt, hogy a dolgok nem lesznek elintézve. Csak kicsivel tovább tart, beszélünk közben teljesen irreleváns dolgokról, de végül elkészül és mindenki jól érzi magát. Kivéve a szétfrusztrált magyart. :D Ez igaz a nyomtató installálásra, a bankszámlanyitásra, SIM kártya aktiválásra, a lakáskeresésre, mindenre.

Ma elkezdtem a lakáskeresést. Nos, nem egy sikertörténet eddig.  Inkább elkeserítő. Munka után egy helyi srác (elvileg ingatlanos…), akit a kollégám ajánlott elvitt pár helyre. Az iroda előtt találkoztunk, majd leintette a világ legszakadtabb taxiját (a sofőr biztonsági övét egy átszúrt kulcs tartotta a helyén; nem, nem mertem képet csinálni). A visszapillantón valamely vallás egy jelentős alakja (tényleg nem tudom melyik volt, akármelyik is lehetett) lógott, valamint …egy csúzli. (???) Emberünk végighordozott bennünket a városon és türelmesen várt míg megnéztünk 5-6 lakást. Ezért a szolgáltatásért 5000 forintnak megfelelő összeget kért. Minden fillért megért. :D A bérleti díjak elképesztőek. Egy kétszobás lepattant földszinti lakás 250 ezer forintnak megfelelő franc. És ez volt a legolcsóbb. A legdrágább még tetszett is, 1.700.000 CFA (a forinthoz kettővel kell osztani kb). Le vagyok lombozva. Egyik sem volt álmaim otthona. Holnap egy másik ügynökkel találkozom, remélem, több szerencsém lesz. Mindenkinek kellemes hétvégét!

Az út második fele is simán ment szerencsére. Mikor Brüsszelben felszálltam a gépre, szembesültem vele, hogy a mellettem ülő hölgy a (mint később kiderült) 11 hetes babájával utazik, akit épp szoptatott. Kicsit beparáztam, hogy végig fogja sírni (mármint a baba) az 5 és fél órát, de alaptalan volt a félelmem. Szinte meg sem nyikkant egész úton, és úgy általában tök cuki volt. Két film, meg egy sorozatpilot után meg is érkeztünk. Út közben rám tört, hogy inkább visszafordulnék, aztán megláttam a tengert és már el is múlt. Kiszálláskor megcsapott a meleg, száraz szél. Tényleg drasztikus változás a havas eső után. Bőröndjeim hiánytalanul megérkeztek és a taxis névtáblával várt a reptér előtt. Le voltam nyűgözve. A forgalom finoman szólva kaotikus, még nem tudom, hogyan fogok itt vezetni. Amit láttam eddig a városból az leginkább egy építési területre hasonlít, mindenhol félkész házak. A szálloda olyan, mint a képeken és eddig mindenki tök barátságos meg vicces (bár lehet, hogy rajtam röhögnek… :D). Vacsi 7-kor, aztán holnap reggel 8-kor munkára jelentkezem.

A taxi mar a haz elott allt, mikor levittem a szemetet fel negykor. Szegeny csoka, remelem, nem a kapuban ejszakazott. Az utolso percekben elgyengultem es begyurtem a parnamat is a borondbe. Kell vmi itthoni, ami az enyem es otthonszagu. Bezartam a lakast, nyomtam egy csokot az ajtofelfara, aztan hajra.

Még nem.