Másfél hónap után először ma megállt a szél. Nagyon szokatlan, hogy semmi nem mozdul. A páratartalom miatt olyan sűrű a levegő, hogy megáll benne a kiskanál, reggel az ablakokon lecsapódott a pára. Közben az opálos napsütés miatt kicsit földöntúli lett a város. Fülledt csend van. A tenger is inkább tóra hasonlít most.

Napok óta nyúzottnak érzem magam, a reggeli ébrdés olyan, mintha búvárkodásból emelkednék, nagyon lassan, ahogy nagy mélységből kell, apránként nyerve vissza a tudatomat, míg végül elérem a ébrenlét felszínét. Rájöttem, hogy valószínűleg itt sem került el a “tavaszi” fáradtság. Hiába a napsütés, a sok zöldség és gyümölcs, a szervezetem még a magyar rendszerre lehet beállva, mert a helyieknek semmi bajuk sincs. Ezzel egyidőben persze életmódváltáson gondolkodom, mint minden tavasszal. :) Sportolni fogok és főzök magamnak egészségeset és nem eszem pillecukrot Pringles-szel… Sajnos általában nem vagyok valami eltökélt és kitartó, mikor erről van szó. Szeretek enni és itt túl nagy a csábítás. Főleg a cukros-vajas péksütikről és a zsíros-krémes sajtokról kellene leállnom.

Az irodában jól főznek, minden nap van egy vega fogás/előétel, ez általában saláta vagy zöldséges lepényke (quiche). Ez akár magában is jó ebéd, de elég hamar éhes lesz az ember utána. Van még két főétel opció az egyik mindig hal, a másik csirke vagy marha. A csirke nem mindig van jól átsütve, úgyhogy azt inkább hanyagolom. A legnépszerűbb desszert a gyümölcssaláta, mindig friss gyümölcsből, de van palacsinta és fagyi opció is az igazi hedonistáknak, az ünneplőknek, vagy a nagyon elkeseredetteknek. Tészta ritkán van. Mindenhez rizs, párolt zöldség vagy saláta a köret, néha sült banán (főzőbanán, plantain). Ünnepnek számít, ha időnként felbukkan a sültkrumpli az étlapon. Nincs rántott sem, leves pedig eddig egyszer volt, valamilyen krémleves.

Ahogy látszik, nincs okom panaszra az ellátást illetően. A reggelit és a vacsorát kellene kreatívan és egészségesen megoldanom. Főleg a vacsorát. Mikor hazaérek tök éhesen nemigen mérlegelem a zsír- és cukortartalmat. :D Azért a nassolást visszaveszem. Becsszó. :)

Ha az ember dakari veteránokkal reggelizik, jobb, ha felkészül a legrosszabb sztorikra. A legnagyobb lehúzások, a legkalandosabb történetek, a legextrább betegségek. Mindez természetes, már-már felvágós semlegességgel előadva. Az embernek egy idő után már a szeme sem rebben, amikor a bélférgek vagy egyéb paraziták szóba kerülnek. Azért persze megijedtem és rettentő fertőzéseket vizionáltam. Amint elmúlt az első pánik, utánanéztem a dolgok valóságtartalmának. Nos, igen, Afrikában sok olyan betegség van, ami otthon nincs. Itt is rutinná kell tenni a megelőzést, körülbelül úgy, mint amikor otthon melegen felöltözünk, ha hideg van. A legtöbb ilyen prevenció, a szűrt víz, a szúnyogriasztó, a naptej, csak józan paraszti ész. Van viszont, ami nem jön természetesen. Mint a vasalás. Ugyanis eszembe nem jutna, hogy a száradó ruha a kedvenc petéző helye a tumbu légynek, ami aztán emberi (vagy állati) bőrrel érintkezve beköltözik és növekszik, égési seb-szerű kelést okozva. Megkímélek mindenkit az undi részletektől, néha orvosnak kell kivenni, de a falusi módszer az olaj: be kell kenni, ha nem kap levegőt, magától kijön. Köszi. Már lepergett előttem a ruhatáram és hatalmas vasaláskampányt vizionáltam (nem is olyan egyszerű például egy melltartót hőkezelni ám…), de utánaolvastam és csak a szabadon száradó ruhák vannak veszélyben. Huhh. Mivel nálam nincs erkély és a negyedikre a szúnyogok is csak ritkán jutnak fel, így egyelőre nincs mitől tartanom. Megkönnyebbülés.

A másik parám is elég undi: a bélférgek. Néhányan havonta egyszer szednek féreghajtót, csak úgy, mert ártani nem árt. Elvileg elég, ha nem eszik az ember utcai és/vagy nem átsült kaját és földimogyorót utcai árustól. Ez utóbbit ugyanis a homokban pörkölik már megpucolva, a homokban meg ugye bármi lehet. Ezzel csak az a baj, hogy az összes étteremben egy kis tálka mogyoróval köszöntik a vendéget. És én menetrendszerűen rávetem magam, mert tök finom. A kérdés csak az, hogy a pincér is a sarki nénitől vette-e, vagy megbízható mogyoródílertől. Szóval itt elég magas a rizikófaktor, de szerencsére nem mutatok tüneteket és a jövőben inkább lemondok a mogyiról. Jááj.

A héten már bekacsinott a nyár, reggelente egyre melegebb van, bár még pont kellemes. Este hűvös nap közben meleg. Azért már lehet érezni, hogy a napsütés nem viccel, pár hét és durva lesz. A dolgos hétköznapok után egy újabb várva várt hétvége jön és szerencsére program is akad.

Holnapra brunch-ot beszéltünk meg pár kollégával. Ennek meglepően nagy hagyománya van, annak ellenére, hogy a franciák nemigen reggeliznek, ha igen, akkor csak kávét meg croissant. Itt jóval nagyvonalúbban élvezik az étkezést. Pont nekem való program, imádok jó későn, ráérősen kajálni sokat. A péksütik, kenyerek nyilván verhetetlenek, fincsi sajtok, gyümölcsök és levek, kávé és tojásos cuccok friss zöldséggel. A tojás itt finom, emlékszem Franciaországban sosem ettem tojást, mert nagyon más volt a szaga. Itt nincs ilyen gond, ráadásul az alapkiszerelés a boltban 15 darabos.

A brunchon túl még kis városnézést és mozit (legálisat) is tervezünk, ahogy összejön szombaton és vasárnap.

Nyugis hétvégét Mindenkinek!

Ahogy lassan megszokom az itteni életem, egyre nehezebb témát találni a blogra. :) Nem azért, mert nem történik velem semmi, hanem, mert lassan már fel sem tűnnek a furcsaságok. Megszoktam, hogy minden lassabban megy, hogy mindenből alkudni kell, hogy a taxisok mindig a dupláját akarják elkérni (oké, ez azért tényleg fárasztó minden alkalommal), hogy nincs víznyomás és hogy időnként elmegy az áram. Ezek már az „egyhangú” hétköznapok. Azért persze kedélyemet nem kicsit feldobja, hogy az első szabimat tervezem...inshallah, ahogy itt mondják, ha Isten is úgy akarja, ahogy otthon mondjuk.

A tegnapi mozi elég vicces volt, volt valami különös bája a falra vetített filmnek (középen hatalmas repedés) és a zsizsegő, vacsorázó, söröző tömegnek. Kicsit a balatoni kertmozikra emlékeztetett, a vasútállomás mellett, csak itt a 21:10-es IC helyett a szemeteskocsi jött. A hely nagyon pici és nagyon sokan voltunk, szinte mind külföldiek. A kaja is jó, bár sokat kellett várni. Szuper a pizzájuk, még az olaszok szerint is. Mivel tetőterasz, fel kell szerelkezni meleg ruhával, a tengeri szél miatt meglepően hideg tud lenni.

Ma érdekes volt a nőnap, mindenki fehérben, kaptunk virágot és volt irodai program. Eléggé más itt a viszony a nőnaphoz, mint otthon, talán kicsit több a tartalma. Ma tudtam meg például, hogy a szenegáli rendőrségnél és katonaságnál csak nemrég kezdték el a nők felvételét. A női szerepkör csak most kezd változni, a legtöbben még mindig nem kapnak más lehetőséget, mint férjhez menni, otthon maradni a gyerekekkel. Akiknek sikerül karriert is csinálni, azoknak pedig még két helyen kell helytállni, mert a férfi szerepe nem változik a nőivel együtt. Ilyenkor hálás vagyok a tökéletlen, de lényegesen egyenlőbb háttérért, amiből jöttem. Megkaptam minden lehetőséget, tanulhattam, el tudom tartani saját magam, nem függök senkitől anyagilag, önmegvalósítok stb. Azt gondolom, hogy ez elég nagy dolog. És még így is szinte naponta szörnyülködnek itteni asszonyok, mikor kiderül, hogy nem vagyok férjnél és nincs gyerekem. Néha a nők legelítélőbbek a saját nemükkel.

Ma este moziba megyek. Itt ez nem is olyan egyértelmű dolog, az első hivatalos mozi nemrég nyílt meg a plázában, de egyébként csak a különféle nemzetközi intézetek szerveznek néha filmvetítést. Ma is illegál mozi lesz: egy szálloda tetőteraszán vetítenek filmet és nem kérnek belépőt, így nincs gond a jogdíjakkal. Van viszont étterem, ahonnan film közben is lehet rendelni. Így térül meg a jegyár azt hiszem. :) A Moonlight lesz a mai film, kíváncsi vagyok. Ha jó a hely, akár minden kedden stabil program lehet. Tisztára, mint régen Tokodon, minden csütörtökön volt mozi és ott álltunk sorban, ha jó volt a film, ha rossz. :) Ezért aztán kvízen a kilencvenes évek filmjeiből viszonylag verhetetlen vagyok.

Holnap nőnap és ezt itt hatalmas várakozás előzi meg, megvendégel minket az iroda ebédre és valamilyen rejtélyes okból fehérben kell jönni. Nem is hoztam fehér ruhát, mert itt úgyis koszos lesz, ki kell találnom valamit holnapig. Boldog nőnapot mindenkinek, nőknek és férfiaknak!

A szombat reggelek a kedvenceim. Lusta reggeli, kávézás pizsiben, molyolás. Pénteken bevásároltam és kitakarítottam, így tényleg lustálkodással indulhatott a hétvége. Fél egy körül kimentünk a piacra. Meleg volt, por, sok ember, és egyébként egy teljesen átlagos piacra hasonlított, kivéve, hogy számomra egzotikus termékeket árulnak a normál ár duplájáért. De itt is ugyanúgy van kézműves szappan és kozmetikum, agyagedények, dísztárgyak, saját készítésű ruhák, táskák és sok kaja. Házi befőttek, „savanyúságok”, zöldségkrémek, fűszerkeverékek, húsok, félkész pékáru. Ha piac, akkor nem maradhat el a kolbász. Hot dogot ettünk egy standnál, az árusok németek vagy franciák lehettek. Finom fűszeres kolbászt adtak kifliben, savanyú káposztával és szószokkal.  Egy marokkói árusnál isteni gyümölcsös kekszet vettem, teljesen rákattantam, nem lehet abbahagyni. Ki kell derítenem, hol lehet kapni a városban. Ahogy azt is, hol tudok sportolni. Az elmúlt hetek hedonista életmódja kezd látszani és szellemileg is jót tenne egy kis mozgás.

Piac után tettünk egy gyors kört az Orcában, újabb hasznos darabokkal bővült a háztartásom. Vannak nagyon alap „csőbútorok”, csövekből kell összeállítani és műanyag csatlakozók vannak hozzá. Kb. ovis nehézségű. Van hozzá textilhuzat, így nem is ronda, viszont nagyon olcsó és könnyű szállítani. Vettem egy akasztós és egy fiókos darabot. Bárcsak lett volna ilyen koleszos koromban…

Este még lementem a partra üldögélni, amíg le nem ment a nap. Néztem, hogy bénáznak a kezdő szörfösök. Nyugis volt, csak két árus próbált meg felszedni. Az egyikkel egész hosszan elbeszélgettünk a világ állásáról, aztán továbbállt, mert ment gyúrni.

Ma jó nagy sétát tettem a világítótoronyhoz, felfedeztem egy új pékséget és egy klassz homokos strandot. A víz tök hideg, kb. 20 fokos lehet (nyugi, csak térdig mentem bele), de az idő itt is melegszik, hamarosan strandidő lesz.

Hétvégi Netflix: Gilmore girls új, extra évad. Tudom, tudom, de nem volt humorom a drámához és ez pont nem szól semmiről. :)

Az otthoni weboldalakon napok óta hirdetik a fehér túró rudit. Lehet, hogy ez valahogy beszivárgott a tudattalanomba, mert a napokban hullámokban rámtör a honvágy. Kicsit olyan ez, mint mikor a nyaralásból alig várod, hogy hazaérj. Minden szuper itt, már kényelmesen járok az utcákon, ismerem a környéket, van társaságom. Tengerparton sétálok, jókat eszem, mindenem megvan. Mégis szeretnék a saját ágyamban aludni, enni egy húslevest vasárnap, egy jó csirkét a Lehelen, vagy fejben divatrendőrködni a metrón. Olyan dolgok hiányoznak, amik otthon fel sem tűnnek, a napi rutin részei és nem okoznak különösebb élvezetet. Innen nézve minden ilyen apróság különlegesen becses lesz.

Mivel sejtettem, hogy lesznek ilyen pillanatok, felkészültem és nem visel meg annyira. Az idő gyorsan telik, van program bőven és már szervezem a következő látogatásomat. Otthon majd mindent bepótolok.

Itt pedig addig folytatom az új helyek felfedezését. Holnap Farmer’s Market, termelői, kézműves és öko-bio-organikus hipszterpiac, havonta egyszer van. Közel van az egyik legszebb strandhoz, úgyhogy remélem, egy hónap után végre odajutok a vízhez (“ha beleteszem, lehűti a lábamat”). Egyébként meg bevásárlás, séta, ilyesmi. Jó hétvégét mindnekinek!

PS.: Valaki írja már meg légyszi, hogy milyen a fehér túró rudi. :)

Minden reggel belövöm a séróm, decensen, irodistán. Aztán kilépek az ajtón és a 10 perces séta alatt a meleg, párás szél Claire Underwoodból....

Jason Donovant csinál

(ifjabbak kedvéért, Jason Donovan ausztrál szappanopera sztárból lett táncdalénekes a 80-as években).

Persze a helyieknek könnyű. Vagy szuperfonatokat viselnek, vagy fejkendőt. Lehet, hogy nekem is újítanom kellene.

A képek forrása:

https://hu.pinterest.com/aniamch/robin-wright-claire-underwood/

http://www.fazedandconfused.com/2015/04/this-has-nothing-to-do-with-jason-donovan-being-a-saint/

Sikerült! Két órámba került, de sikerült. Fél nyolckor indultam otthonról, itt olyankor még hajnali derengés van (de tényleg). Mire számot húztam 8 előtt 10 perccel, 15-en voltak előttem. Maga az ügyintézés egész gyors, de sokat kell várni, mert csak két ügyintéző van. Sorra kerültem és a hölgy közölte, hogy sajnos nem tudja elfogadni az útlevelem hiteltelen másolatát. Próbáltam a lehető legártatlanabb zsebóraszemeket mereszteni rá, de sajnos nem hatott. Viszont megnyugtatott, hogy közel van a városháza, és ha elintéztem, utána soron kívül fogad. OK. Turbózás a városházára. Egy láthatósági mellényes jóember igazgatja a tömeget, rémületes sor van. Mondom neki, mit szeretnék, bevezet egy üres irodába és két perc múlva ott van a lepecsételt papírokkal. Le voltam nyűgözve és visszaturbóztam a vizesekhez. Ott majdnem meglincseltek, mert előrefurakodtam, de a biztonsági őr leoltott mindenki, hogy én már voltam ott egyszer. 10 perc múlva kezemben volt a papír, fizettem és iszonyúan megkönnyebbülve távoztam.

Közben a facebook értesített, hogy az egyik közvetlen kolléganőmnek ma van a szülinapja, úgyhogy gyorsan kerítenem kellett valami ajándékot. Az iroda közelében szerencsére van egy kis bolt, választottam egy ajándékcsomagot (kozmetikumok és nyaklánc), gondoltam, tök hatékony vagyok. Aztán az eladó megkérdezte, hogy ajándékba lesz-e és itt elkezdődött az Igazából szerelem vonatkozó jelenetének afrikai verziója. Az ajándékdobozt becsomagolták selyempapírba. Aztán a hölgy elővett egy ajándéktáskát és elkezte művészien teletömni zöld, majd barna selyempapírral. Ezen a ponton már nagyon kellett röhögnöm. De ez is megvan és a mai feladat teljesítve, már csak a munka van hátra.

Nincsenek rendben a papírjaim. Mindig ezt érzem, mikor ügyet kell intéznem a „hivatalban”. Otthon is, de itt hatványozottabban, mert idegen nyelven még nehezebb az érdekérvényesítés. Ez ugyanaz az izgulás, mint amikor az ellenőr jön vagy a rendőr igazoltat, hiába vannak rendben a papírjaim. Itt a „hivatalban” tutira valami hiányzik, vagy nem az, ami kell, vagy nem olyan, vagy az és olyan, de nincs aláírva és lepecsételve valamely másik hivatal által, ahol szintén nem voltak rendben a papírjaim. Kicsit rám tört valami pánikféle azt hiszem. Holnap megyek vízórát intézni éééés…..igen….nincsenek rendben a papírjaim. Hitelesített bérleti szerződés- és útlevélmásolat kell és nekem csak sima van, mert véletlenül a hitelesítettet adtam oda egy másik hivatalban, ahol nem kellett volna. Így tehát most csak sima másolatom van. Kérdezhetnétek, hogy miért nem hitelesítek egy másik példányt, nos azért, mert nincs idő. Hétfőig be kell kötni az új vízórát, különben elzárják a (kereszt)vizet. Izgulok. Holnap reggel nyitásra megyek a „hivatalba” és megpróbálom a félig jó papírjaimmal elintézni a dolgot. Kivagyok. Drukkoljatok.