Hétfőn és kedden egész nap viharos szél süvített, de úgy igazán. Itthon és az irodában olyan volt, mintha valaki megállás nélkül porszívózna. Az idegeim pedig így is rongyosak, tovább folytatódnak az autó körüli bonyodalmak. Hétfőn jártam a Külügyminisztériumban (az épület is megérne egy bejegyzést, meglehetősen lepukkant), hogy átvegyem a kész papírokat. Egy nagyon kedves fiatalember közölte, hogy még a kérvény sincs beadva és hiányoznak dokumentumok. Szegény nem érdemelte meg, amit kapott, de hősiesen viselte. Felhívtam a kapcsolattartómat és nem szép hangnemben kérdőre vontam. Innen kicsit megindultak a dolgok, de csak kicsit. Szerdára minden be lett adva, ahogy kell, és most már rajzolják a betűket a papírra a hivatalban. Hogy ez meddig fog tartani, arról nincs információ. Amint megvan a forgalmi, egy gyors műszaki ellenőrzés és mehet az eladás. Minderre 8 munkanapom maradt. Nem vagyok nyugodt és nem is leszek, amíg a kezemben nincs a papír. Meg KELL lennie időben.

Közben másfél hét van hátra és élveznem kellene az utolsó napokat. Sajnos a tennivalók miatt nem tudom elengedni magam, ahogy szeretném. Azért vannak jó dolgok, mindenféle búcsúztatók a különféle társaságokkal és baráti vacsorák a kedvenc helyeken. Szívom magamba a napfényt, mert tudom, hogy otthon abból kevés lesz. A mérlegek készítése és a tanulságok levonása majd egy nyugodtabb időszakra marad.

Küldjétek a pozitív energiát, meg az agykontrollt, hogy minden sikerüljön! Előre is köszi.