Nem állíthatom, hogy rossz visszatérni a melegbe. Tengerparti Szilveszter lesz, 24 fok és koktélok. Azért az indulás reggelén nem voltam annyira feldobva, a taxiban a reptér felé majdnem elbőgtem magam. Aztán az élet újra átalakult megoldandó dolgok véget nem érő gyöngysorává, nekem praktikusnak kellett lennem és rinyálásra nem maradt idő. De kezdjük korábbról.

December 7-én megnyílt az új, Blaise Diagne-ról elnevezett, nemzetközi repülőtér Dakarban (hátha valaha kvíz kérdés lesz…). Illetve ez jó nagy átverés, mert kb. 60 km-re van igazából Dakartól. Emiatt össznépi zúgolódás volt a városban, mintha csak a budapesti metrófelújításról lenne szó, csak itt nincs metró. Véleménye persze mindenkinek van. Sokáig reménykedtünk, hogy a megnyitás csak formális lesz és még egy darabig a régit használhatjuk, ami bár kisebb, mint a népligeti buszvég, legalább a belváros közepén van. Sajnos a politika közbeszólt és a régi repteret az új megnyitásának napján azzal a lendülettel bezárták. A karácsonyi szabadságolások előtt egy héttel. Én próbáltam jól tervezni és mindent előre látni, de így is csak a szerencsének köszönhetem, hogy simán hazajutottam. Az történt, hogy a gépem, ami este 11-kor indult volna, szokás szerint késett. 23:45-kor szálltunk fel és mint utóbb kiderült, 15 perccel később az irányítótorony munkatársai minden előzetes figyelmeztetés nélkül sztrájkba kezdtek. A sztrájk oka többek között az volt, hogy az új reptér messze van és nehéz a munkába járás, valamint az, hogy nem tanították be őket az új technika használatára. Megismétlem: az irányítótorony dolgozóiról beszélünk… A rend egy nap után helyreállt ugyan, de sok munkatársam ragadt Dakarban és bukta a jegyet haza, nem beszélve arról, hogy karácsony előtt már az újrafoglalás sem olyan egyszerű, mert minden tele van.  Erről azonban a levegőben mit sem tudtunk, szeltük az éjszakai eget, volt egy kis izgalom egy ájult nő körül, de egyébként eseménytelenül eljutottunk Párizsba. Mindenesetre nem jó érzés, mikor az utaskísérő valahol Mauritánia felett riadt hangon bemondja, hogy ha van orvos a fedélzeten, jelentkezzen.

Párizsban 7 órám volt a csatlakozásig, és találtam egy hotelt bent a terminálon, amit órára is lehet foglalni. Tök jó a koncepció, mini szoba ablak nélkül és egy zuhany, maga lehet a boldogság egy végiggubbasztott éjszaka után. Sajnos a recepció szerencsétlenkedése miatt néhány óra múlva telefon ébresztett, kérdezték, hogy meddig maradok. Éppen azt sem tudtam, melyik földrészen vagyok és nagyon megijedtem, hogy lekéstem a gépemet, de kiderült, hogy csak bénáztak és még van két órám. Kicsit feldúlt voltam. Sebaj, isteni nagynyomású zuhany után belevetettem magam a karácsonyi tömegbe. Kicsit sokkos lettem a sok dekortól és árurengetegől, úgyhogy a további várakozási időt egy csendes sarokban töltöttem.

Aztán végre hazaértem és még azt is megbocsátottam, hogy a taxis végigdumálta az utat hazáig. Fos idő, tök sötét délután négykor, mi kell még? A következő két hétben kiélveztem, amit csak lehetett és igyekeztem nem átvenni a karácsonyi idegbetegséget. Az ajándékokat Dakarból vittem és/vagy online rendeltem, ami egy csomó idegsejtet spórolt. 24-én volt egy kis ijedség, mert nem éreztem túl jól magam, fájtak a csontjaim és rázott a hideg. Gondoltam, influenza, ettől aztán rögtön le is vert a víz, mert lázzal sajnos egyből a trópusi fertőzőn kellene jelentkeznem, ahol biztos a néhány napos elzárás és látogatási tilalom. Ez a lehetőség nem különösebben dobott fel karácsony napján, de szerencsére nem volt végül lázam, csak kimerültség lehetett.

Most újra Dakarban vagyok, tegnap érkeztem, nem minden drukkolás nélkül, de végül teljesen simán. Az új reptér csomagkezeléséről (is) szólnak aggasztó hírek, az elején állítólag összesen négy (4) ember pakolta a csomagokat az induló és az érkező járatokra egyaránt. Teljes volt a káosz és volt, hogy 4-5 órát kellett várni. Szerencsére azóta ezt orvosolták, legalábbis mire átjutottunk a szuperlassú útlevél-ellenőrzésen a két bőröndöm már ott keringett a szalagon. Szerintem egyébként az új reptér tök szép, és nekem mindkétszer szerencsém volt. Némi toporgást leszámítva, ami itt egyébként is normális, komolyabb fennakadás nélkül megúsztam az átállást.

Az év utolsó napját felépüléssel és átállással töltöm, estére fittnek kell lennem. Minden olvasómnak nagyon boldog új évet kívánok!