Nagy kedvencem a Galaxis útikalauz stopposoknak Douglas Adamstől. Éveken keresztül megvolt nekünk otthon, tesóm kapta, azt hiszem, de oly ronda volt a borítója, hogy sokáig nem nyúltam hozzá. Nem meglepő, íme:

Aztán egyszer kinyitottam és rögtön az első pár mondat behúzott. Lehetetlen is lenne az összes szuper idézetet kilistázni (olvassátok el, ha még nem tettétek), egy mondata van a fejemben egy ideje:

"…csaknem kétezer évvel azután, hogy valakit felszögeztek a fára, mert azt mondta, milyen remek is lenne, ha az emberek a változatosság kedvéért kedvesek volnának egymáshoz…”

Azért jutott ez eszembe, mert az elmúlt néhány napban túlcsordult a közösségi oldalamon az életre konyhakész recepteket kínáló oldalakat megosztók száma. Miért gondolják emberek, hogy pár mélyenszántó idézettel és szép képpel rendbe hozzák mások életét? Ezek az oldalak gyakran azt a látszatot keltik, hogy szerzőjük valamiféle szakember, ám ha jobban megnézzük, kiderül, hogy a coach ezoterikus tanácsokat ad és az önbizalomedzőnek egyetlen saját gondolata sincsen. Ez elkeserít. Számomra ezt azt mutatja, hogy bizonyos emberek, sajnos elég sokan, nem veszik a fáradtságot, hogy maguk gondolkodjanak, kívülről, valaki mástól, várják a választ a problémáikra.

Egyrészről megértem. Annyi ellentmondó információ kering a neten, hogy azt sem egyszerű eldönteni, mit együnk ebédre. Engedd el vs. soha ne add fel. Vállalni kell önmagunkat úgy, ahogy vagyunk vs. állandóan fejlődni kell, különben nem élet az élet. Lépjünk ki a komfortzónánkból, de azért gondoskodjunk a hygge életérzésről. Ebben a nagy katyvaszban nehéz értelmes vezérfonálra akadni, nekem a fenti idézet ezért tetszik. Szerintem elég jól összefoglalja, hogy hol kellene kezdeni. De ez csak az én véleményem és bátorítok mindenkit, hogy legyen sajátja. :)

PS.: Dakarban 32 fok van és gőzfürdő. A lakás rendben és az autó is megvan, bár elég koszos, holnap kiderül, beindul-e pár hét utcán parkolás után.

Kép forrása: https://moly.hu/system/covers/big/covers_19953.jpg?1395349831