Egy biztos, Szenegálban az ételre nem lehet panasz. Lehet, hogy egy idő után kissé unalmas a választék (hal), de időről időre újabb felfedezéseket lehet tenni. Nem vagyok oda a nyers hal gondolatáért, a szusi nem az én világom, a ruszlinak a látványa is taszít (kis szürke haltestek, vlöá). Tegnap azonban bevállaltam egy új kategóriát a ceviche-t (szevicse). Állítólag perui eredetű, több változatban készül, a lényeg, hogy kicsi haldarabokat pácolnak citromlében és chiliben és fűszerezik hagymával, petrezselyemmel, szójaszósszal a variációtól függően. Láttam már párszor étlapon, nem sok helyen van, mert szigorúan friss halból lehet készíteni. Tonhalasat próbáltam és nagyon finom. A lényeg, hogy ne legyenek túl nagy darabok, mert akkor nem járja át a halhúst a szósz. Ha jól készítik, teljesen átlényegül az egész, omlós, fűszeres lesz és az ember meg is feledkezik róla, hogy tulajdonképpen 15 dkg nyers tonhalat tolt be éppen. A tonhal azért is jó, mert a ruszlival ellentétben, nem hal-alakú (halakú, haha), kellemesen személytelen (haltalan) kockákra van vágva.

A nyers hal után újabb élménnyel gazdagodtam: a dakari színházban lemezbemutató koncertet tartott a „szenegáli gitáristen”, Hervé Samb. Állítólag ő nemzetközileg ismert, mindenképpen megérdemelten. Nem is csúnya, haja Bob Marley, játéka Carlos Santana, színpadi mozgása Billy Mack (aki nem ismeri Billy Mack-et, az karácsonykor pótolhatja). Meglepően kevesen voltak az egyébként oltári lepukkant, szocreál színházteremben. A világítás, a hangosítás és főleg az amatőr tánckar olyan béna volt, hogy időnként a közönség nagyon röhögött. Ezzel együtt a zenéje király, a vendégénekesek előtt is le a kalappal. Különösen egy roskatag öregember nyűgözött le, úgy támogatták be a színpadra, szandál-zokni és érthetetlen okból bojtos kötött sapka volt rajta. Ha az utcán szembejön, rá sem nézel. Persze a szenegáliak rögtön ovációban törtek ki, ők már tudták, amit én nem: ő Souleymane Faye, híres szenegáli énekes. Elkezdett énekelni és leesett az állam. Olyan hang- és életerő jött ebből a vékonyka emberből, hogy betöltötte az egész színházat. Az általam nem igazán kedvelt és csak „óbégatósnak” nevezett afrikai stílusban énekel, de nagyon profin (Oroszlánkirály megvan?, „váááááászemennnyááááááááá”, na olyan). Aztán már nem is tűnt olyan roskatagnak, elkapta a színpadi hév és táncolt is. Szóval tök jó volt, ha megtaláljátok őket Youtube-on, mindkettőt ajánlom hallgatásra, együtt és külön-külön is.

Ma magyar csajparti délután, kellemes hosszú hétvégét mindenkinek!