Az történt, hogy az elmúlt hetekben újra hitehagyott lettem vezetés terén. Nem ment jól, állandóan lefulladtam, volt, hogy a körforgalom közepén. Sűrű önostorozás közepette el is ment a kedvem a vezetéstől, mint azt a vasárnapi bejegyzésemben is olvashattátok. Igazából ez még jól is jött végül. Megkértem ugyanis valakit, hogy vigye el az autót és nézesse meg a keréknyomást. A srác visszajött és közölte, hogy a kerekekkel semmi gond, de a kuplunggal baj van. Nem éreztem? Nem, én azt hittem, hogy mindig ilyen és meg voltam győződve, hogy én csináltam valamit rosszul.

Baj van a kuplunggal bakker! Nem én vagyok béna, tapasztalatlan és tehetségtelen! Nem én nem tudok rendesen váltani! Ezért szivattam magam heteken keresztül? Ahelyett, hogy már rég gyanakodtam volna és megnézettem volna az autót. Na, ebben például láma vagyok. Meghibásodásnak még nem örültek ennyire, mint én. Az autó most szerelőnél, a gatyám rá fog menni, de az önbecsülésem kicsit helyreállt. Nem vagyok (annyira) láma!

Levonom nektek a tanulságot is. Nem mindig te vagy a hülye. Az önkritika jó dolog, de nem árt megvizsgálni egyéb faktorokat is. Végezetül ezúton is küldeném ezt az örökzöldet mindenkinek, aki szereti:

https://www.youtube.com/watch?v=bHNczNvOnGc