Tegnap megismerkedtem a magyar kolónia két újabb tagjával. Együtt vacsoráztunk egy halétteremben az afrikai kontinens legnyugatibb csücskén. Szuper volt, nagyon jó fejek. Két srác, az egyik középiskolás, az apjával van itt és magántanuló otthon, időnként hazamegy a vizsgákra. A másik egy német cégnek dolgozik, napelemeket telepítenek falvakba, ahol nincs áramszolgágtatás. Péntekre meg is beszéltünk egy újabb magyar tematikus estet, paprikáskrumpli party lesz.

Sajnos azért szórakozásom nem volt felhőtlen. Munka után hazaérve észleltem, hogy nincs áram a lakásban. A ház többi részében volt, ez eléggé értelmetlennek tűnt, nem nyúltam semmihez, biztosítékok a helyükön. Azonnal telefon a bérbeadó cégnek, ők sem tudtak semmi. Némi nyomozás után kiderült, hogy az áramszolgáltató lelkes munkatársai felszerelték a villanyórát, amire kb. egy hónapja várok, csak nem jól. Megnéztük a dobozt és hát még nekem is feltűnt a tetemes mennyiségű szigetelőszalag, ami nem sejtetett túl sok jót. Szerencsére a bérbeadó cég képviselője az épületben volt, megeresztett néhány telefont és levadászta a szerencsétlen villanyszerelőt. Én közben elmentem vacsorázni, végig paráztam, hogy lesz-e áram, de szerencsére, mire hazaértem minden rendben volt.

Semmi vész, csak normál szenegáli hétköznapok. Ma sült csirke volt az ebéd mazsolás cérnametélttel. Néha eléggé szürreális itt a konyha.