Ma vásárlás közben megtaláltam a dakari magyarokat, pontosabban egyiküket. Egy hölgy a tizenéves lányával nézelődött és meghallottam, hogy magyarul beszélnek. Rögtön letámadtam szegényeket és örömködtünk egy sort a bolt közepén. Nagyon szimpatikusak voltak, rögtön be is ültünk egy kávéra. Megtudtam, hogy összesen kb. 5 magyar van Dakarban és rendszeresen összejárnak. Ő a testvéréhez jött látogatóba, amikor megismerte a férjét (aki nem magyar) 18 évvel ezelőtt, azóta itt él, a gyerekei itt születtek. Számot cseréltünk és jövő héten megismerem a többieket is, egyik este együtt vacsorázunk. :) Jó érzés volt magyar szót hallani és magyarul beszélni. Érdekes, hogy ismeretlenül is milyen egyszerű volt kizárólag ez alapján kapcsolatot teremteni. Végre nem vagyok itt teljesen idegen, nem vagyok egyedül, vannak hozzám hasonlóak. Van egy pici közösség, aminek tagja vagyok magyarságom jogán.

Amikor beilleszkedni próbálok itt, néha úgy érzem, hogy az identitásom nem olyan jól meghatározott, mint az otthoni megszokott környezetben. Ez nem azt jelenti, hogy megváltoztam, csak egy másik részét fedezem fel saját magamnak. Teljesen új, szokatlan benyomásokra reagálok, így részben új személyiségként működöm. Most, hogy magyarokkal találkoztam, úgy érzem, visszanyertem egy fontos részemet: a székelykáposztával, rántott hússal, kokárdával jóleső magyarságot, ami olyan, természetes, mint a levegővétel. Mindenféle zászlólengető hazafias pátosz nélkül, nem is tudtam, hogy ez ilyen fontos nekem.