Az út második fele is simán ment szerencsére. Mikor Brüsszelben felszálltam a gépre, szembesültem vele, hogy a mellettem ülő hölgy a (mint később kiderült) 11 hetes babájával utazik, akit épp szoptatott. Kicsit beparáztam, hogy végig fogja sírni (mármint a baba) az 5 és fél órát, de alaptalan volt a félelmem. Szinte meg sem nyikkant egész úton, és úgy általában tök cuki volt. Két film, meg egy sorozatpilot után meg is érkeztünk. Út közben rám tört, hogy inkább visszafordulnék, aztán megláttam a tengert és már el is múlt. Kiszálláskor megcsapott a meleg, száraz szél. Tényleg drasztikus változás a havas eső után. Bőröndjeim hiánytalanul megérkeztek és a taxis névtáblával várt a reptér előtt. Le voltam nyűgözve. A forgalom finoman szólva kaotikus, még nem tudom, hogyan fogok itt vezetni. Amit láttam eddig a városból az leginkább egy építési területre hasonlít, mindenhol félkész házak. A szálloda olyan, mint a képeken és eddig mindenki tök barátságos meg vicces (bár lehet, hogy rajtam röhögnek… :D). Vacsi 7-kor, aztán holnap reggel 8-kor munkára jelentkezem.