Ahogy lassan megszokom az itteni életem, egyre nehezebb témát találni a blogra. :) Nem azért, mert nem történik velem semmi, hanem, mert lassan már fel sem tűnnek a furcsaságok. Megszoktam, hogy minden lassabban megy, hogy mindenből alkudni kell, hogy a taxisok mindig a dupláját akarják elkérni (oké, ez azért tényleg fárasztó minden alkalommal), hogy nincs víznyomás és hogy időnként elmegy az áram. Ezek már az „egyhangú” hétköznapok. Azért persze kedélyemet nem kicsit feldobja, hogy az első szabimat tervezem...inshallah, ahogy itt mondják, ha Isten is úgy akarja, ahogy otthon mondjuk.

A tegnapi mozi elég vicces volt, volt valami különös bája a falra vetített filmnek (középen hatalmas repedés) és a zsizsegő, vacsorázó, söröző tömegnek. Kicsit a balatoni kertmozikra emlékeztetett, a vasútállomás mellett, csak itt a 21:10-es IC helyett a szemeteskocsi jött. A hely nagyon pici és nagyon sokan voltunk, szinte mind külföldiek. A kaja is jó, bár sokat kellett várni. Szuper a pizzájuk, még az olaszok szerint is. Mivel tetőterasz, fel kell szerelkezni meleg ruhával, a tengeri szél miatt meglepően hideg tud lenni.

Ma érdekes volt a nőnap, mindenki fehérben, kaptunk virágot és volt irodai program. Eléggé más itt a viszony a nőnaphoz, mint otthon, talán kicsit több a tartalma. Ma tudtam meg például, hogy a szenegáli rendőrségnél és katonaságnál csak nemrég kezdték el a nők felvételét. A női szerepkör csak most kezd változni, a legtöbben még mindig nem kapnak más lehetőséget, mint férjhez menni, otthon maradni a gyerekekkel. Akiknek sikerül karriert is csinálni, azoknak pedig még két helyen kell helytállni, mert a férfi szerepe nem változik a nőivel együtt. Ilyenkor hálás vagyok a tökéletlen, de lényegesen egyenlőbb háttérért, amiből jöttem. Megkaptam minden lehetőséget, tanulhattam, el tudom tartani saját magam, nem függök senkitől anyagilag, önmegvalósítok stb. Azt gondolom, hogy ez elég nagy dolog. És még így is szinte naponta szörnyülködnek itteni asszonyok, mikor kiderül, hogy nem vagyok férjnél és nincs gyerekem. Néha a nők legelítélőbbek a saját nemükkel.