Néhány nap adászünet következik amíg szabin leszek. Hamarosan jelentkezem.

Az emberi találékonyság csodálatos! Kinek jutna eszébe, hogy létezik 15 literes összehajtható vizesballon?? Ez tök szuper! Vagy öntapadós tükör, amit nem kell csempébe fúrni?! Vagy gép, ami növényi tejet (italt) csinál mindenféle magvakból?! (Juditnak ezúton is köszönöm a tippet. :) ) Sosem kellett, fogalmam sem volt, hogy ilyenek is vannak.  A komfortzónám határain túl (tudjátok, mennyire imádom ezt a kifejezést...) merőben szokatlan használati cikkeket kezdtem keresgélni a neten. Nagy megkönnyebbülésemre nemcsak léteznek ezek a termékek, hanem praktikusak is és könnyen beszerezhetők (otthon). Érdekes, bár igazából tök logikus, módon a kemping- és túracuccok között találtam a leghasznosabb, kicsire összehajtható, könnyű, többfunkciós dolgokat. Fejlámpám már régóta van és nagyon szeretem. A sima elemlámpával ellentétben a fejlámpával szabad mindkét kezem az esetleges biztosítékszereléshez, sötétben főzéshez stb. Az összehajtható vizesballon nagyon kellemes felfedezés volt, így be fog férni a bőröndbe és nagy hasznomra fog válni, ha éppen nem lesz víz. A növényi tej (ital) készítőt pedig sokat fogom használni, a laktózmentes tej itt nagyon ritka és drága (kb 1800 HUF egy liter), a helyettesítő tablettám pedig cseppfolyós lett a páratartalom miatt. :(

Kérdezhetnétek, hogy ezeket miért otthonról viszem, miért nem veszem meg itt. Sajnos, nem minden létezik, ha igen, akkor sokkal drágább és silány minőségű. Össze kellene foglalni ezeket felfedezéseket valamilyen kézikönyben, pl. Afrika kezdőknek, megkönnyítené az újoncok dolgát.

Próbálom átgondolni, hogy mit vigyek és mit hozzak, most, hogy lehetőségem van mindent beszerezni, amit a másik helyen nem lehet. Jól meg kell fontolni, mert ezeket mind bele is kell szuszakolni a bőröndbe. Az ügyes csomagolásra egy csomó videó meg Pinterest bejegyzés van. Tényleg lehet jó ötleteket meríteni, de a tapasztalat azt mutatja, hogy egyszerűen kevesebb cuccot kell vinni és akkor minden elfér. Idefelé a három bőrönd tele volt és legalább a felét sosem használtam annak, amit hoztam.

Karácsony előtt felbukkant a háztartásunkban egy könyv a Konmari módszerről (erről írtam már, vagy csak akartam?). Marie Kondo egy japán csajszi, aki egy egész világmárkát épített ki azzal, hogy segít embereknek rendet rakni. Nem takarítani, hanem rendszerezni és eközben megszabadulni egy csomó felesleges dologtól. Érdekes könyv, a lány eléggé elvetemült, és az emberenek olvasás után ingere támad mindent kidobálni és rendbe rakni, de ez egy-két nap alatt magától elmúlik. :) Azért valami lenyomata maradt, nekem például nagyon bevált a hajtogatási technikája utazáshoz. Igyekszem az itteni dolgaimat is minimumon tartani, de ez nehezebben megy, sajnos a ruhák és a kiegészítők maguktól szaporodnak a szekrényben. Szerencsére az utazás jó alkalom a selejtezésre is. Minimalista leszek demostmár tényleg.

Mit tagadjam, már a hazautazás lázában égek. Szerencsére nem szó szerint. :) Kiskoromban utazás, karácsony vagy nagyobb események előtt mindig annyira izgultam, hogy belázasodtam. A láz idővel elmaradt, de az izgulás nem, még mindig ugyanolyan.  Még néhány nap és újra hazai terepen leszek, ehetek fehér túrórudit a fehér metrón, ha jár. Szoros lesz a program, próbálom kihozni a maximumot a rendelkezésre álló időből. Hétvégén vásároltam ezt-azt, fellendítettem a helyi piacot. Pénteken paprikáskrumpli party volt a magyarokkal, jól sikerült nagyon. Vasárnap még hazai hurkát és kolbászt is varázsoltak valahonnan a fiúk, úgyhogy előkészítettem a gyomromat az útra. :)

Addig még néhány nap munka vár és sajnos el kell köszönnöm néhány új, de kedves ismerőstől, akik továbbmennek innen a hónap végén. Fura, hogy relatíve újként máris búcsúzni kell. Azért az már kiderült, hogy a világ nagyon kicsi, úgyhogy remélem, megmaradnak ezek az ismeretségek és találkozunk még valahol valamikor.

(Közben a légkondi szezon előtti tisztítása folyik az irodában. Nem tűnik túl meggyőzőnek a két fiatalember, épp lefagyasztanak. Csak remélni tudom, hogy nem szórnak tele bennünket bacikkal.)

Pörgetem a napokat, kitartást mindenkinek.

Ritka, mint Afrikában a dúsító hajhab.

Tegnap megismerkedtem a magyar kolónia két újabb tagjával. Együtt vacsoráztunk egy halétteremben az afrikai kontinens legnyugatibb csücskén. Szuper volt, nagyon jó fejek. Két srác, az egyik középiskolás, az apjával van itt és magántanuló otthon, időnként hazamegy a vizsgákra. A másik egy német cégnek dolgozik, napelemeket telepítenek falvakba, ahol nincs áramszolgágtatás. Péntekre meg is beszéltünk egy újabb magyar tematikus estet, paprikáskrumpli party lesz.

Sajnos azért szórakozásom nem volt felhőtlen. Munka után hazaérve észleltem, hogy nincs áram a lakásban. A ház többi részében volt, ez eléggé értelmetlennek tűnt, nem nyúltam semmihez, biztosítékok a helyükön. Azonnal telefon a bérbeadó cégnek, ők sem tudtak semmi. Némi nyomozás után kiderült, hogy az áramszolgáltató lelkes munkatársai felszerelték a villanyórát, amire kb. egy hónapja várok, csak nem jól. Megnéztük a dobozt és hát még nekem is feltűnt a tetemes mennyiségű szigetelőszalag, ami nem sejtetett túl sok jót. Szerencsére a bérbeadó cég képviselője az épületben volt, megeresztett néhány telefont és levadászta a szerencsétlen villanyszerelőt. Én közben elmentem vacsorázni, végig paráztam, hogy lesz-e áram, de szerencsére, mire hazaértem minden rendben volt.

Semmi vész, csak normál szenegáli hétköznapok. Ma sült csirke volt az ebéd mazsolás cérnametélttel. Néha eléggé szürreális itt a konyha.

Sajnos az elmúlt hetekben megszaporodott a bűnesetek száma a városban. Főleg rablások történnek, táskákat rabolnak a sötét utcán és lakásokba is próbálnak bejutni tolvajok éjjel. Megjegyzem, nem annyira dörzsöltek, mint a magyar tolvajok, akik három és félszer törtek be hozzám munkaidőben, délelőtt az V. kerület közepén… A tolvajok ártalmatlanok, nem agresszívek és elijeszthetőek, de azért elég rémületes, hogy mindig résen kell lenni. Olyat is hallottam, hogy étteremből egy székről vittek el táskát rohangászó(nak látszó) kisgyerekek.

A fentiek fényében nagyon megkönnyebbültem, hogy ma végre megvolt a biztonsági bejárás a lakásomban. Egy biztonságis kolléga csinálja és nagyon komolyan veszi. Lesz róla jelentés és ajánlásokat is tett. Az általános helyzet szerencsére tök jó, megdicsert a jó választásért. A kerület, ahol lakom az egyik legbiztonságosabb, eddig nem volt semmilyen incidens. Körben őrzött házak és hotelek vannak, figyelnek egymásra az emberek. Az őröket is lecserélték egy ideje az épületben, már nem esetleges fiatalemberek vannak, hanem egyenruhások, privát cég emberei. Mivel a legfelső szinten lakom, megfelelően nehéz a bejutás (ez némileg kárpótol a víznyomás hiányáért). Szóval úgy általában nagyon elégedett volt, és így én is nyugodtabban alszom.

Ma este a magyarokkal vacsorázok, már nagyon várom. Szép napot Mindenkinek!

Ma vásárlás közben megtaláltam a dakari magyarokat, pontosabban egyiküket. Egy hölgy a tizenéves lányával nézelődött és meghallottam, hogy magyarul beszélnek. Rögtön letámadtam szegényeket és örömködtünk egy sort a bolt közepén. Nagyon szimpatikusak voltak, rögtön be is ültünk egy kávéra. Megtudtam, hogy összesen kb. 5 magyar van Dakarban és rendszeresen összejárnak. Ő a testvéréhez jött látogatóba, amikor megismerte a férjét (aki nem magyar) 18 évvel ezelőtt, azóta itt él, a gyerekei itt születtek. Számot cseréltünk és jövő héten megismerem a többieket is, egyik este együtt vacsorázunk. :) Jó érzés volt magyar szót hallani és magyarul beszélni. Érdekes, hogy ismeretlenül is milyen egyszerű volt kizárólag ez alapján kapcsolatot teremteni. Végre nem vagyok itt teljesen idegen, nem vagyok egyedül, vannak hozzám hasonlóak. Van egy pici közösség, aminek tagja vagyok magyarságom jogán.

Amikor beilleszkedni próbálok itt, néha úgy érzem, hogy az identitásom nem olyan jól meghatározott, mint az otthoni megszokott környezetben. Ez nem azt jelenti, hogy megváltoztam, csak egy másik részét fedezem fel saját magamnak. Teljesen új, szokatlan benyomásokra reagálok, így részben új személyiségként működöm. Most, hogy magyarokkal találkoztam, úgy érzem, visszanyertem egy fontos részemet: a székelykáposztával, rántott hússal, kokárdával jóleső magyarságot, ami olyan, természetes, mint a levegővétel. Mindenféle zászlólengető hazafias pátosz nélkül, nem is tudtam, hogy ez ilyen fontos nekem. 

Agyam: (idegesítő fejhangon énekel) "Take me to a trip, I'd like to go some day..."

Én: Mi ez?

Agyam: Valami dal, ma hallottam

Én: Hány óra van?

Agyam: Fél öt.

Én: De jó, még egy csomót alhatok.

Agyam: Uhum. (folytatja a fejhangon éneklést) "Take me to New York, I'd love to see L.A."

Én: Mi van már???

Agyam: Gondolkodtam. Holnap el ne felejtsek szalvétát venni.

Én: Ez tökre ráér holnap.

Agyam: De más fontos dolgok is vannak. Azon is gondolkodtam, mit vegyek fel holnap. Jól áll nekem a piros?

Én: Attól függ, milyen piros.

Agyam: Azt a táblázatot is be kell fejeznem holnap. És mit csinálok hétvégén? Lesz jegyem időben a hazaútra? Mit vigyek haza? Ajándékokat kell vennem. Hány bőrönddel menjek? Meleg lesz holnap?

Én: Aludj már. Lazítok. Jógalégzés. Belégzés. Kilégzés. Béke van.

Agyam: (dudorászás folytatódik) "Take me to Chicago, San Fransisco Bay". Arra gondoltam, csinálhatnék krumplistésztát hétvégén. Ahhoz itt is van minden alapanyag.

Én : Fantasztikus ötlet. Egyéb?

Agyam: Meg kéne írni ezt a blogban. Asszem, ennyi. Pihenjünk inkább.

Én: Na tessék, az ébresztő.

Agyam: Zzzzzzzzzzzzzzzzzzzzzz.

Napi rendszeres jógával némileg javult a helyzet felkelés fronton. Persze két nap alatt nehéz megmondani, de jót tesz a hátamnak és levezeti a stresszt is. A kellemes idő visszatért a széllel együtt, újra frissek és hűvösek az esték. Gondolkodnom kell, hogy miről írjak, hogy ne legyek olyan, mint egy időjárás jelentés. :)

Helyette ma inkább kis színesek: az állatkertben kiszsiráf született…na, azért nem ennyire.

Írtam, hogy hamarosan lesz autóm, ez sajnos kútba esett. Volt némi félreértés a tulajjal az előző balesetek számát illetően (nullánál több volt neki), így aztán végül úgy döntöttem, nem veszem meg, ő meg úgy döntött, nem adja el, hanem magával viszi az autót.

Tegnap este nem volt víz a lakásban néhány órán át. Sajnos teljesen felkészületlenül és szétizzadtan ért. Volt néhány flakon vizem inni, de mosakodni és kezet mosni is kellett, így elég kevés maradt. Szerencsére este 10 körül újra lett, akkor már a medencét latolgattam, mint vízvételezési opciót. Mindenesetre levontam a megfelelő tanulságot. Minél hamarabb vennem kell egy bazinagy műanyag kannát vagy egyéb tároló edényt, amiben tudok tárolni vizet ilyen esetekre. Elszoktam már ettől, gyerekkoromban kellett utoljára ilyesmitől tartani.  Akkor is csak azért, mert dombon laktunk és nem mindig volt elég nagy a nyomás.

Ma voltam a kerületi csendőrségen. Hivatalos ügyet intéztünk, szerencsére nem tartott sokáig, mert rémisztő hely volt. Igazi hollywoodi díszlet, ventillátorok a plafonon, legyek a falakon, pergő festék, kopott bútorok. Ismeretlen okból az egyik asztalon egy hatalmas szintetizátor figyelt. Egy unott rendőrnő épp ujjlenyomatott vett egy félpucér, tigrismintás alsónadrágos fiatalembertől (lehet, hogy köze volt a szintetizátorhoz). Igazán mély benyomást azonban a zárkának látszó hely okozott. Rémisztő rács mögött mély sötétség. Még a rácsok tetejébe átlósan keresztben ráhegesztve egy hevederzár szerű rúd, lakattal a végén. Nem tudtam nem oda nézni. Milyen lehet, belülről? Milyen lehet, ha az embert bezárják oda? Mennyi ideig bírnám? Brrrr. Hamar végeztünk, aztán pucolás vissza a napvilágra.

Ez már valójában a kék fény rész volt, azt hiszem.

Újra vidámabb témák. Néhány hét és jövök haza! :) Nem egyszerű a szervezés, de úgy tűnik, összejön a szabi. Már írom a listát, mit kell venni, mit kell enni, hová kell elmenni, kivel találkozni. Ez jót tesz a motivációmnak is, pörgetem a napokat. 

Hamarosan találkozunk.