Sikerült! Két órámba került, de sikerült. Fél nyolckor indultam otthonról, itt olyankor még hajnali derengés van (de tényleg). Mire számot húztam 8 előtt 10 perccel, 15-en voltak előttem. Maga az ügyintézés egész gyors, de sokat kell várni, mert csak két ügyintéző van. Sorra kerültem és a hölgy közölte, hogy sajnos nem tudja elfogadni az útlevelem hiteltelen másolatát. Próbáltam a lehető legártatlanabb zsebóraszemeket mereszteni rá, de sajnos nem hatott. Viszont megnyugtatott, hogy közel van a városháza, és ha elintéztem, utána soron kívül fogad. OK. Turbózás a városházára. Egy láthatósági mellényes jóember igazgatja a tömeget, rémületes sor van. Mondom neki, mit szeretnék, bevezet egy üres irodába és két perc múlva ott van a lepecsételt papírokkal. Le voltam nyűgözve és visszaturbóztam a vizesekhez. Ott majdnem meglincseltek, mert előrefurakodtam, de a biztonsági őr leoltott mindenki, hogy én már voltam ott egyszer. 10 perc múlva kezemben volt a papír, fizettem és iszonyúan megkönnyebbülve távoztam.

Közben a facebook értesített, hogy az egyik közvetlen kolléganőmnek ma van a szülinapja, úgyhogy gyorsan kerítenem kellett valami ajándékot. Az iroda közelében szerencsére van egy kis bolt, választottam egy ajándékcsomagot (kozmetikumok és nyaklánc), gondoltam, tök hatékony vagyok. Aztán az eladó megkérdezte, hogy ajándékba lesz-e és itt elkezdődött az Igazából szerelem vonatkozó jelenetének afrikai verziója. Az ajándékdobozt becsomagolták selyempapírba. Aztán a hölgy elővett egy ajándéktáskát és elkezte művészien teletömni zöld, majd barna selyempapírral. Ezen a ponton már nagyon kellett röhögnöm. De ez is megvan és a mai feladat teljesítve, már csak a munka van hátra.