Mit tagadjam, már a hazautazás lázában égek. Szerencsére nem szó szerint. :) Kiskoromban utazás, karácsony vagy nagyobb események előtt mindig annyira izgultam, hogy belázasodtam. A láz idővel elmaradt, de az izgulás nem, még mindig ugyanolyan.  Még néhány nap és újra hazai terepen leszek, ehetek fehér túrórudit a fehér metrón, ha jár. Szoros lesz a program, próbálom kihozni a maximumot a rendelkezésre álló időből. Hétvégén vásároltam ezt-azt, fellendítettem a helyi piacot. Pénteken paprikáskrumpli party volt a magyarokkal, jól sikerült nagyon. Vasárnap még hazai hurkát és kolbászt is varázsoltak valahonnan a fiúk, úgyhogy előkészítettem a gyomromat az útra. :)

Addig még néhány nap munka vár és sajnos el kell köszönnöm néhány új, de kedves ismerőstől, akik továbbmennek innen a hónap végén. Fura, hogy relatíve újként máris búcsúzni kell. Azért az már kiderült, hogy a világ nagyon kicsi, úgyhogy remélem, megmaradnak ezek az ismeretségek és találkozunk még valahol valamikor.

(Közben a légkondi szezon előtti tisztítása folyik az irodában. Nem tűnik túl meggyőzőnek a két fiatalember, épp lefagyasztanak. Csak remélni tudom, hogy nem szórnak tele bennünket bacikkal.)

Pörgetem a napokat, kitartást mindenkinek.