Szombat reggel csattanásra ébredtem. Pár napja már légkondival alszom (a hűtés mellett párátlanít és a szúnyogokat is távol tartja) és amikor reggel felfűt a bojler, a két berendezés a rendszert túlterheli és a főkapcsoló lecsap (nézzétek el nekem, hogy nem pontos a szakmai megfogalmazás :) ). Szóval, volt már ilyen, felkeltem, kitámolyogtam a kapcsolótáblához és mint már előtte sokszor, visszakapcsoltam a főkapcsolót. Tegnap viszont a megadta magát a szerencsétlen és a kapcsolók mennyországába távozott. Egyből felébredtem: megint akció van, problémamegoldás Dakarban. Szombaton villanyszerelőt találni, aki ki is jön és meg is csinálja, kábé annyira lehetetlen, mint otthon. Viszont áram nélkül nem maradhatok a hétvégére, már csak a riasztó miatt sem, ami pár órát bírja csak saját akkuról és utána bekapcsol. Szóval ott álltam pizsiben és próbáltam beindítani a gondolkodásomat, vérnyomásom kávé nélkül is gyorsan megugrott.  Mondanom sem kell, hogy lustább szombat reggelt terveztem. Felhívtam gyorsan a házgondnokot, nem vette fel, csakúgy, mint a főbérlő/tulajdonos. Aztán a magyar hálózat húzott ki a csávából, két perc alatt lett telefonszám és a szaki, bár álmából vertem fel az éjszakai műszak után, megígérte, hogy jön. Jött is (némi késéssel, ami már-már normális itt) és miután természetesen szétkritizálta a bekötést és az anyagok minőségét, megjavította a hibát. Kicserélte a főkapcsolót úgy, hogy a hibából még jól is jöttem ki, mert az új kapcsoló nagyobb feszültséget bír, nem fog levágni akárhányszor bekapcsol a bojler. Szüpehr!

Közben egy kollégám hívott, hogy brunch-oljunk (erre nincs valami magyar szó? reggeli-ebéd: regbéd?) a közeli étteremben, aztán segítsek neki egy babaváró ajándékot választani a plázában. OK, ha már a kihívások napja, menjünk kocsival. Megittasulva a villanyszerelés sikerétől, úgy éreztem, bármire képes vagyok. Valóban, egész simán ment a kirándulás, bevásároltunk és még haza is vittem az anyósülésen pompomlánnyá avanzsált kollégát.

Szinte eufórikus voltam egész este, kivételesen elégedett az elért apróságokkal. Helyzet volt és megoldottam. Nem akarok coelhoi mélységekbe merészkedni, de az tuti, hogy ha a tervezett lustálkodással töltöm a szombatot, nem tapasztaltam volna meg ezt az érzést.

"Vannak pillanatok, amikor a bajok belépnek az életünkbe, és mi semmit sem tehetünk, hogy elkerüljük őket. De okkal vannak ott. Csak amikor már legyőztük őket, akkor értjük meg, hogy miért voltak ott." Paulo Coelho

Én kérek elnézést. :D