Úgy látszik, a fos idő visszatérő elem, amikor utazok. Szakadt az eső kedd éjjel, így az óránál jóval hamarabb felébredtem 2 körül. A taxiban Zorán-Kell ott fenn egy ország című műve a frászt hozta rám (nem spórolt a szívfacsaró vonósokkal), lezuhanást vizionáltam: az izgulás miatt hajlamos vagyok az univerzum jeleit látni mindenben... A csomagjaim a súlyhataron belül (yeah!), ami eléggé meglepett a tartalmukat tekintve. Vasalódeszkátol a villanyrezsóig (tök komolyan) minden volt benne, ami csak egy afrikai háztartásba kellhet. Próbáltatok már nagy, formátlan, nem rugalmas dolgokat egy szabályos téglatestbe gyömöszölni? Érdemes kipróbálni, fejleszti a térérzéket. Csomagolás közben többször rámtört a zsibbasztó pánik, a "nemfogbeférni". Végül némi válogatással egész jól sikerült, majd a következő napokban kiderül, mit hagytam otthon.

Brüsszelből két óra késéssel indultunk, először technikai hiba miatt gépet kellett cserélni, majd a beszállítás közben négy rendőr cibált le a fedélzetről egy férfit, kezénél-lábánál fogva. Nem derült ki, mit követett el, annyit mondtak, hogy “biztonsági okokból”. Mivel a csomagját is ki kellett venni, ez is eltartott egy darabig. Nem esett jól a biztonsági incidens, a gépben várakozás közben, az előzmények fényében, egész valóságosnak tűnt a lehetősége egy terrortámadásnak és bevallom féltem is. Aztán azzal nyugtattam magam, hogy leszedték, akit kellett és nem lesz semmi baj. Lánc-filmnézéssel tereltem el a figyelmemet és persze nem is volt semmi baj, fáradtan és megkönnyebbülten megérkeztem a 33 fokba. A lakás egyben, minden a helyén, áram és víz is van (yeah!), net nincs, de hát valaminek muszáj nem működni, ugye.

Meglepően jó érzés itt lenni, sokkal jobb, mint az első érkezés. Várt a lakásom, a dolgaim, úgy tűnik, a kollégáimnak is hiányoztam. Most már itt is van egy párhuzamos életem. Ez elég fura érzés és azt hiszem, kicsit más személyiség is vagyok a két helyen (jó úton haladok a disszociatív személyiségzavar felé, lásd előző posztomat a témában). Az otthoni napok gyorsan elteltek és minden volt csak pihenés nem. Most nyugodtam meg kicsit, hogy majdnem mindent és mindenkit sikerült beleszuszakolnom a rendelkezésre álló időbe (bocsi azoktól, akiket nem sikerült). Megpróbálok visszalassulni az afrikai tempóra és kiélvezni az korai nyarat. 

Kitartást a hólapátolóknak! :)