Pörögnek a napok, észre sem veszem és már eltelt egy hét az érkezésem óta. Az a latyakos hajnali taxizás már nagyon messzinek tűnik. Lassan rendeződnek itt a dolgaim, néha még eldurran az agyam, amikor minden háromszor annyi ideig tart, gondolom, majd belassulok én is nemsokára. :)

Alakul a lakáskérdés, hétfőn megnéztem a szomszéd házban lévő lakást és meg is egyeztünk. Két szoba saját fürdőszobákkal és egy amerikai konyhás nappali. Terasz nincs, viszont van a háznak medencéje. Nagyon új az egész, még a lámpák sincsenek fent mindenhol. Az előző lakónak családi vészhelyzet miatt kellett visszamennie Franciaországba. A bútorokból otthagyott párat, amit rögtön meg is veszek: a kanapét, egy szekrényt és egy ágyat. Kezdőcsomagnak jó. Viszont minden mást meg kell vennem majd, az utolsó villáig. Át kell írni a nevemre a közműveket és be kell köttetni az internetet. Sok lesz még vele a meló, és csak remélem, hogy nem lesz vele gáz. Kicsit aggódom a víznyomás miatt, mert a negyediken van, és ugyanezen okból a beázás miatt is. Az esős évszak állítólag durva. (Nem véletlen és nem sznobizmus, hogy itt mindenki terepjáróval jár. Sajnos praktikus okai vannak.)

Közben lassan integrálódom, szerencsére nyitott emberek vesznek körül. Sokat viccelődnek, ugratják egymást, általában a nemzetiség a téma és a legutóbbi focimeccs. Hogy ki honnan való nagyon fontos nekik, általánosítanak is rendesen egy-egy országgal kapcsolatban. A címerállat is nagyon fontos, nációkat és focicsapatokat is jelölnek velük. Nagyon kell figyelni beszélgetés közben, mert hamar lemarad az ember az oroszlánok és az elefántok között. Mi van??? És akkor még jönnek a helyi szólásmondások. Esélytelen. „Si tu te comportes comme une crabe, on te mange avec du bruit.” Szó szerinti fordításban: ha rákként viselkedsz, hangosan esznek meg. Igen, én is pont ilyen fejet vágtam. Valami olyasmit jelent, hogy viselni kell a tetteink következményeit. Ez a mai intelem.