Szombaton sokáig aludtam, kipihentem az első napok izgalmait. Mivel az ingatlanügynök nem hívott (micsoda meglepetés…), úgy döntöttem, sietség nélkül elkezdem felfedezni a várost. Jó végre egyszer nem stresszelni azon, hogy mindent lássak, mert csak három napom van. 11 körül gyalog indultam el a szállodából, úgy terveztem, lemegyek a tengerhez. Velem egy időben egy ötvenes amerikai hölgy is elindult, így megkérdeztem, vele tarthatok-e. Általában nem vagyok idegenekkel barizós, de a helyzet néha megkívánja. Két fehér nő, jobban boldogul, mint egy. Ő lekéste a szállodai reggelit, így először is reggelizni szeretett volna. Kávéztunk, beszélgettünk, shoppingoltunk. Egy alapítványnak dolgozik és valamilyen felmérést végez Szenegálban. Kellemes személytelenségben telt a nap, inkább általános dolgokról beszélgettünk. Végül becéloztuk a partot, de csalódottságomra a partvidék legnagyobb része sziklás, a vízhez csak kevés helyen lehet lejutni. Azért a kilátás pazar. Egy halétteremben ebédeltünk a parton, éppen szörfverseny volt. Mindketten belelkesedtünk, letámadtuk a szörfsuli vezetőjét és kifaggattuk a feltételekről. Nem tűnik drágának és elvileg 8 alkalom után már viszonylag jól megy az embereknek. Lehet, hogy később veszek majd órákat, mert nagyon izginek tűnik. Este végre megnéztem a Sherlock 4. évadát. Hát váó.

Ma befizettem egy 4 órás városnéző túrára. A cégre a Tripadvisoron találtam rá és teljesen korrekt volt a dolog. Reggel felszedett a sofőr és a vezetőm a szállodában és nekivágtunk a belvárosnak. Örülök, hogy a szervezett túrát választottam, mert egyedül, taxival jóval nehezebb dolgom lett volna. Vasárnap egyébként is az egész város szinte üres. Az emberek otthon vannak, vagy misén, pihennek, vagy sportolnak. A sport itt nemzeti ügy, mindenki kocog és esténként tele vannak a tengerparti kondiparkok. Megnézük a főbb nevezetességeket, egy-két piacra is betértünk. Agresszív a marketing, nagyon észnél kell lenni. Azért vettem pár tök haszontalan dolgot nyilván. :D Az „óváros” sokkal rosszabb állapotban van, mint a kerület, ahol most lakom. Nagyon sok a régi épület, amiket nem újítanak fel, inkább újakat húznak fel helyettük. Sokkal több a kéregető is, az utcai árus, nők és gyerekek gyümölccsel, fafaragványokkal, fonott kosarakkal. Az afrikai anyagok rajongója leszek, azt hiszem. A „wax”, vagyis a batikolt, szuperszínes és mintás anyag itt mindennek az alapja. A nők gyönyörűek a méretre szabott ruháikban, de van belőle táska, cipő, terítő, minden. Csak legyen meg a lakás, és elkezdek masszívan shoppingolni.

Miután az ügynök nem hívott, úgy döntöttem, kezembe veszem a dolgokat. A szomszéd házon kint van a tábla, hogy vannak kiadó lakások. Megkörnyékeztem a „biztonsági őrt” (tizenéves srác ül egy bódéban és a telefonját nyomkodja), hogy vannak-e most szabad lakások. Felhívta nekem a tulajt és úgy tűnik, hamarosan felszabadul egy lakás, ami jó lehet. Az ár sem nagyon durva. Elmentettem a számát, holnap visszahívom és a hét elején már meg lehet nézni. Az épület kívülről szép és nagyon új, úgyhogy bizakodó vagyok. 

Holnaptól újra dolgos hétköznapok.