A hal lelóg a tányéromról és szeme van – thiof (tyof), fűrészesfogú sügér, általában grillezve. Isteni.

A hal piranhanak néz ki, foga van – dorade (dorád), aranydurbincs, nagyon finom, kissé szálkás.

Fehér halkockák nyárson – brochette de lotte (brosette dö lott), menyhal (?!), kissé zsíros, citrommal az igazi.

Nagy szelet halhús, egyértelműen valami sokkal-sokkal nagyobbnak volt valaha a része. Olyan, mint egy steak. – thon/capitaine (ton/kápiten), tonhal vagy valami olyan hal, aminek magyarul nincs neve.  Bátran fogyasztható, az egészet úgysem lehet legyűrni.

Fehér vagy pirosas rizs, párolt répa, káposzta és egyéb zöldségek nagyobb darabokban, haldarabok, olajos szósz – thiebou dienne (tyibu gyen). Időnként felbukkan mellette zöld, habos levélpüré (manióka levele) és külön finomságnak az edény alján lepirult ropogós rizs, amit külön adagolnak attól függően, hogy mennyire vagy szimpi. Ha ebédre eszi az ember, vacsora nemigen kell.

Itt szót kell ejteni a mindenütt felbukkanó piment-ról (piman). Idősebb Erős István lehetne talán a magyar fordítása, darált erőspaprika, de nem a magyar, hanem valami más fajta. Máshol csíp, mint az otthoni és úgy, hogy zsibbaszt. Mindenhez eszik, mintha vaj lenne. Kenyérre kenve étvágygerjesztőnek is.

Hagymás szósz van a kajámon – yassa (jassza), citromos hagymás szósz, nagyon finom, utána nem árt egy rágó.

Az állat felrobbant. A bányában. - dibi, faszénen grillezett birka és csirke darabok és belsőségek. Kilóra adják, papírból kell csemegézni kenyérrel. Vigyázni kell, melyik darabot választod…

Köret, búzadara szerű – attiéké, maniókagyökér fermentálva (ami ugye a rohasztás szép neve...), reszelve vagy darálva, szárítva és kuszkusz szerűen elkészítve. Nincs meghatározó íze.

Málnaszörpnek nézem. – bissap (bisszap), hibiszkusz szirmaiból készített tea vagy lé. Nagyon édes, málnaszörp íze és tök sok gyógyhatása van (többek között hashajtó…).

Banánturmix-szerű cucc – bouye (buij), a majomkenyérfa termését porrá őrlik és mindenfélét csinálnak belőle, levet, teát stb. Porként is kapható, állítólag nagyon egészséges és gyümölcsléként finom, savanykás, kicsit sűrű. Bissappal keverve isszák a helyi ínyencek.

Banánturmix, csak hígabb – gyömbérlé, önmagában intenzív, csípős íze van, de megannyi jótékony hatással bír.

Tea felespohárban – atthaya (ataja), méregerősre főzött tea, mentával és/vagy gyömbérrel és több tonna cukorral. Ebéd után isszák, a legtöbb étteremben ingyen adják étkezés után. Az igazi szertartás 3 csészéből áll, az első a legkeserűbb, az utolsó a legédesebb. A profik úgy hűtik, hogy jó magasról egy pohárból a másikba öntik többször.

Jó étvágyat!

Szombat reggel csattanásra ébredtem. Pár napja már légkondival alszom (a hűtés mellett párátlanít és a szúnyogokat is távol tartja) és amikor reggel felfűt a bojler, a két berendezés a rendszert túlterheli és a főkapcsoló lecsap (nézzétek el nekem, hogy nem pontos a szakmai megfogalmazás :) ). Szóval, volt már ilyen, felkeltem, kitámolyogtam a kapcsolótáblához és mint már előtte sokszor, visszakapcsoltam a főkapcsolót. Tegnap viszont a megadta magát a szerencsétlen és a kapcsolók mennyországába távozott. Egyből felébredtem: megint akció van, problémamegoldás Dakarban. Szombaton villanyszerelőt találni, aki ki is jön és meg is csinálja, kábé annyira lehetetlen, mint otthon. Viszont áram nélkül nem maradhatok a hétvégére, már csak a riasztó miatt sem, ami pár órát bírja csak saját akkuról és utána bekapcsol. Szóval ott álltam pizsiben és próbáltam beindítani a gondolkodásomat, vérnyomásom kávé nélkül is gyorsan megugrott.  Mondanom sem kell, hogy lustább szombat reggelt terveztem. Felhívtam gyorsan a házgondnokot, nem vette fel, csakúgy, mint a főbérlő/tulajdonos. Aztán a magyar hálózat húzott ki a csávából, két perc alatt lett telefonszám és a szaki, bár álmából vertem fel az éjszakai műszak után, megígérte, hogy jön. Jött is (némi késéssel, ami már-már normális itt) és miután természetesen szétkritizálta a bekötést és az anyagok minőségét, megjavította a hibát. Kicserélte a főkapcsolót úgy, hogy a hibából még jól is jöttem ki, mert az új kapcsoló nagyobb feszültséget bír, nem fog levágni akárhányszor bekapcsol a bojler. Szüpehr!

Közben egy kollégám hívott, hogy brunch-oljunk (erre nincs valami magyar szó? reggeli-ebéd: regbéd?) a közeli étteremben, aztán segítsek neki egy babaváró ajándékot választani a plázában. OK, ha már a kihívások napja, menjünk kocsival. Megittasulva a villanyszerelés sikerétől, úgy éreztem, bármire képes vagyok. Valóban, egész simán ment a kirándulás, bevásároltunk és még haza is vittem az anyósülésen pompomlánnyá avanzsált kollégát.

Szinte eufórikus voltam egész este, kivételesen elégedett az elért apróságokkal. Helyzet volt és megoldottam. Nem akarok coelhoi mélységekbe merészkedni, de az tuti, hogy ha a tervezett lustálkodással töltöm a szombatot, nem tapasztaltam volna meg ezt az érzést.

"Vannak pillanatok, amikor a bajok belépnek az életünkbe, és mi semmit sem tehetünk, hogy elkerüljük őket. De okkal vannak ott. Csak amikor már legyőztük őket, akkor értjük meg, hogy miért voltak ott." Paulo Coelho

Én kérek elnézést. :D

Azt hiszem utolért a szabadság utáni lehangoltság. Magával rántott a munka, így még blogolni sem volt időm, sőt igazából kedvem sem. Biztos azért van, mert a legközelebbi szabadságom elérhetetlen távolságnak tűnik és az a pár hét olyan jó volt.

A Zöld-foki-szigetek egyszerűen szuper. Tiszta, gyönyörű, kedvesek az emberek, jó a zene és a kaja.  Dakar után teljes volt a kultúrsokk, amikor a taxis (tiszta, ép, légkondicionált autó) szemrebbenés nélkül visszaadott a kétezresből (escudo). Kicsit latin-amerikai a hangulat, karneválkor még királyabb lehet. Portugál gyarmat volt, nagyon szépek a férfiak és a nők is, a feketék és a fehérek keveredéséből mindenféle bőrszínt meg lehet találni és ez gyakran kék vagy zöld szemmel párosul. Sok az érdekes látnivaló, izgalmas a történelme, egyébként pedig gyönyörűek a stradok is.  Tökéletes úticél.

Aztán a hab a tortán az otthon töltött idő, mindennel, amit júniusban érdemes csinálni, meg egyébként is. A lagzi tök jó volt, egyébként lazulás, ebédek, kerthelységben fröccsözés, szalonnasütés, szuper magyar nyár.

Most a dolgos hétköznapok vannak és afrikai nyár. Dögmeleg és gőzfürdő egyszerre, ugyanakkor szárazság, kellene már az eső, de nagyon. A hétvégén kirándulni voltam a Rózsaszín-tónál, ami a legnagyobb jóindulattal is csak lilás-szürkének mondható. :) Azért jót ettünk és strandoltunk (medencében, a tó túl sós most a fürdéshez, bár el lehet lebegni, nagyon csípi a bőrt és tönkrevágja a fürdőruhát, jobb megvárni az esőt). Mikor alábbhagyott a meleg, kísérőim a tevegeléshez is ragaszkodtak…Igazi élmény, egyszer nem árt megpróbálni, de már két perc után örültem, hogy csak 15 percre fizettünk be. Mentünk egy kanyart a dűnék között a szegény, elcsigázott állatok hátán (kb két meter magasan és iszonyúan billegve). Aztán mindenki megkönnyebbülésére leszállhatunk remegő térddel.

Egyébként munka, hétvégétől hétvégéig gyorsan pörögnek a napok. Hétköznapi kihívások is vannak, műszakiztatni kell az autót pénteken. Szerencsére erre lehet bérelni sofőrt, aki elviszi és visszahozza a kocsit, csak időpontot kellett kérni. Visszatérésem óta csak egyszer vezettem, hazavittem az autót a céges garázsból (többszöri lefulladás, szabálytalan parkolás), arra fogom, hogy lejárt a műszaki, nem mintha itt ez bárkit is megrázna. :D Hétvégétől megint nem lesz kifogás.

Hosszabb szabadságom után tegnap este visszatértem Dakarba. Az út hosszú volt és fárasztó, dacára a számos praktikának, amiket bevetek (tele az internet ilyenekkel). Sikerült például a vészkijáratnál helyet kérnem, ez néhány légitársaságnál feláras, a Turkishnél szerencsére nem. Sokkal nagyobb a hely és megéri a kockázatot, hogy esetleg nekem kell kinyitni az ajtót, ha gáz van. Bevált a kompressziós zonki (nyugger, tudom, de a lábaim hálásak 12 óra ülés után), a minőségi fülhallgató és a parfümminta a táskában (a szag a legnehezebben kizárható egy repülőn és egy 7-8 órás úton, ahol az emberek anyagcserélnek és még esetleg a cipőjüket is leveszik, egy csepp parfüm vagy illóolaj jó szolgálatot tesz...). Szerencsére imádok filmet nézni, így gyorsabban telik az idő, de azért már így is elég nyűgösen értem Dakarba egy óra késéssel. Csodával határos módon a csomagok megjöttek, és a lakás is rendben volt, közművek rendben, még net is van, örvendezés, megkönnyebbülés. Gyors kipakolás, zuhany és ekkor jött a szokásos dakari meglepi.

Mondják, hogy a természet visszaköveteli, ami az övé. Nos, két hét szabi után a lakásom is visszailleszkedett a helyi ökoszisztémába. Az állatvilágot a hangyák képviselik, nagy számban, főleg a konyhában, de egyéb helyeken is. A növényvilág penész formájában jelenik meg, először a cipőimen vettem észre, majd realizáltam, hogy a párnámon is zöldes foltok éktelenkednek. Kiszakadt belőlem egy „ak***életbe”, a fáradságtól már körülbelül annyira voltam úrinő, mint egy velociraptor (megvan az a rész, amikor a két gyerek a konyhában próbál elbújni a vérszomjas és gonosz nézésű raptorok elől?, na olyan voltam.) De nem volt mese, ágyhúzás. A párnát magát is ki kell mosnom, szerencsére van egy másik, ami nem érintett. A ruháimat még nem mertem megnézni. Most ki kell találnom valamit a páratartalom csökkentésére a lakásban. 

Egyébként egész jó visszajönni, itt is hamar visszazökkenek, a „keresztelős” zuhanyozás már magától értetődik, az is rutinná vált, hogy amíg megy a bojler, nem használok más elektronikai eszközt. A fémes-sós tengerszag már-már otthonos. És eddig mindeki örült nekem, kedvesek itt is az emberek. :)

• …lopja a kutyánk a fáról a cseresznyét
• …jár ingyen bőrfeszesítés a BKV bérlethez, amikor a kék metró szaunájából átszállsz az fagyasztott 4-es metróra.
• …van eső után hársfaillat.
• …szól be a pénztáros, hogy milyen drága szappant veszel.
• …szuperzöld minden.
• ...kérdezi meg a boltos, hogy "Elég lesz két túró rudi? Hosszú lesz a délután...".
• ...a legfinomabb a cseresznye, a málna, a sárgabarack...
• …van folklórműsor esténként az ablak alatt („kiirtom a családodaaaaat!”)
• …változik 5 percenként az időjárás.
• ...készül el 20 perc alatt a nemzetközi jogosítvány, ami magyarul van és egy harmadikos iskolai munkafüzetre hasonlít.
• …van szerdán kvíz, csütörtökön csirke, pénteken fagyi.
• …hívják „indián nyárnak” a 3 dl citromos vizet, amibe egy szál rozmaringot tűztek.
• …főzi Anya a kedvenceimet.
• …tudok tv nézés közben hajat szárítani úgy, hogy megy a mosógép.

Hamarosan visszatérek a bejegyzésekkel, addig is élvezzétek a nyarat! :) 

Az elmúlt pár nap futkosással telt, próbáltam mindent elintézni, hogy ne érjenek meglepetések, mikor visszajövök szabiról (bár ez itt úgyis esélytelen). Ellátogattam a vízművekhez és az elektromos művekhez (az ügyintézés lassúsága mindig lenyűgöz), ugyanis két hónapja nem kaptam számlát. Megtudtam, hogy ez egyébként nem anyirra gáz, mert kéthavonta számláznak. Azért jó, hogy bementem, mert a számla nem talált el a házunkig (utcanevek hiányában, ugye), viszont ha nem fizetem be időben, simán lekapcsolják a vizet és az áramot...Ha odatalálnak a technikusok...

Most kezdek kicsit leengedni, a munkanapnak vége, nincs más dolgom, mint a pakolás. Holnap ilyenkor pedig már paradicsomi környezetben fogok vacsorázni (ha nem késik sokat a gép) a praiai tengerparton. Próbálok majd időnként hírt adni magamról és feltölteni néhány képet, de igazából szeretnék inkább pihenni. A google úgyis sokkal jobb képeket talál, mint amit én csinálnék. Keressetek rá, érdemes! Zöld-foki-szigetek, jövööök! :)

A hétvége főleg nyaralástervezéssel telt. Jövő héten már csak pár napot dolgozom, és aztán jöhet pihenés. Annyi mindent tervezek belesűríteni a rendelkezésre álló időbe, amennyit csak lehet. Strand, kirándulás, jó kaják, tengerpart, vulkánok, erődök és ez még csak az első hét. Utána természetesen otthon, barátok, teraszon fröccsözés, citromos sör, szalonnasütés, strand, lagzi, kvíz és még csupa szuper dolog. Addig nincs más dolgom, mint túlélni a következő néhány napot.

PS.: Ma ismét gyakoroltam a vezetést, az autó a Millenium Falcon nevet kapta, mert:

1. Akkora, mint egy űrhajó.
2. Időnként lefullad a hiperhajtómű.
3. Bonyolultabb közlekedési helyzetekben (még többé-kevésbé folyamatosan) olyan hangokat adok, mint Chewbacca.

Kitartást Mindenkinek a hétre!

Az szenegáli pénznem a frank, pontosabban a nyugat-afrikai valutaközösségi frank, a XOF vagy FCFA. Nem szabad összekeverni a közép-afrikai valutaközösségi frankkal, az a XAF.  

Egyszerű vele a számolás, mert felezni kell ahhoz, hogy megkapjuk az értéket forinban. Legnagyobb címlet a tízezres, ami ugye kb. ötezer forintnak felel meg. Könnyen el lehet képzelni, milyen nehézkes így nagyobb összeget felvenni az automatából. Márpedig erre elég gyakran szükség van, ugyanis a kártyás fizetés csak a nagyobb élelmiszerboltokban működik, máshol készpénz van, vagy csekk (ezt még sosem próbáltam, olyan filmbe illő megírni egy csekket).

Van fémpénz is, de nem nagyon használják, mert kicsi címlet és kevés van belőle. Hogy elkerüljék, a legtöbb étteremben és mindenhol máshol is, 500-ra van kerekítve az ár. Élelmiszerboltokban persze ezt nem tudják megcsinálni, de ott vagy kártyával fizet az ember, vagy ha nincs éppen a kasszában apró, elengedik szó nélkül a pár frankot. A fémpénz, mivel ritka, nagy becsben kell tartani. Jó, ha van nálunk kisebb tételekre, mint gyümölcs a sarki nénitől vagy az önjelölt parkolóőrnek, aki vigyázott az autóra (A parkolásért hivatalosan sehol nem kell fizetni. Nem hivatalosan viszont mindehol fizetős. :)).

A furcsa ábra a pénzeken, amit én először valamilyen tengeri szörnynek néztem, egy régi mértékegység jele és egyben a BCEAO, a Nyugat-afrikai Államok Központi Bankja, szimbóluma. Ezen kívül még állatok vannak a hátoldalán és általános pénz színekben pompázik (lilás, zöldes, kékes), semmi extra.

Elvileg a pénznek nincs szaga, itt mégis van. A pénz általában sem tiszta, de itt időnként olyan megviselt bankjegyeket kapok, hogy félek, a kezemben porlad szét. Csináltam néhány fotót, kár, hogy a szagát nem lehet lefényképezni...Használat után fertőtlenítő kézmosás kötelező.

 Ilyen, amikor új:

Forrás: http://ecopedia.hu/nyugat-afrikai-valutakozossegi-frank

És ilyen a megviselt:

Ma egy étteremből posztolok, megint nincs otthon internet... :)

Úgy illik, hogy a kevésbé vicces pillanatokról is beszámoljak. A csütörtök esti csúfos parkolási kudarc után péntek reggelre felmondták a szolgálatot az idegeim. Azt terveztem, hogy elmegyek tankolni és meghosszabbíttatni az autó biztosítását, de már a vezetés puszta gondolatától pánik tört rám. Ültem az ágy szélén és bőgtem, mi tagadás. Miután eljutottam odáig, hogy beteget kellene jelenteni csak azért, hogy ne kelljen kocsiba ülnöm, úgy döntöttem, hagyom ezt a vezetés dolgot egy kicsit. Tudtam, hogy a félelmem nem reális, de akinek bármilyen fóbiája van, az érti, milyen, amikor kocsonyás lesz az ember belül és bármit megadna, csak ne kelljen ezzel élni. Egyébként szerintem a magyar iszony szó sokkal jobban leírja az érzést. Végül megváltoztattam a terveimet, hogy elkerüljem a problémás helyzetet. Így korlátoz be minket a félelem. Megírtam a kis vicces bejegyzést a blogra, de nem éreztem persze viccesnek, majd pár év múlva biztos másképp látom.

Mindenki bátorított és ezt köszönöm szépen, de kevesen mérték fel, hogy valójában mekkora is a baj. A „Ne parázz, menni fog!” igazán kedves, de ezen a szinten már nem segít. A tesóm segített. Egyedül tőle kaptam gyakorlati tippeket, ami kicsit reményt öntött belém. Az ő tanácsára átrágtam magam az autó kézikönyvén, ettől nagyobb biztonságban érzem magam a kocsiban, tudom, mit hol keressek. Azt is ő mondta, hogy addig ne üljek újra kocsiba, ameddig rettegek. Várjam meg, amíg kedvem lesz újra megpróbálni.

Ma reggel a félelmem 10-es skálán kb. 5-6-ra mérséklődött, úgyhogy újra megpróbáltam, remegő térdekkel. Elmentem tankolni (életemben először) és bevásárolni. Bár egyszer nem adtam elsőbbséget, amikor kellett volna és a világ legrondább parkolásait hajtottam végre, megcsináltam. Folyamatosan hangosan beszéltem magamhoz, merre kell menni, mit kell csinálni és tuningoltam az önbizalmamat egy-egy durvább körforgalom után.

A mai egy órás vezetésre büszkébb vagyok, mint az összes diplomámra együttvéve. Mert ma meghaladtam önmagam. Rettegtem, de bevállaltam. A pörölycápás búvárkodás, vagy az Afrikába költözés sem igényelt tőlem ennyi érzelmi energiát. Bármilyen kicsit dolognak tűnik ez, nekem ez egy hétköznapi (vagy inkább hétvégi) hőstett. Mindannyian hősök vagyunk. Ezt a jeles alkalmat nővéremnek ajánlom. Kösz, tesó.

- Te, ez az autó már elment itt az előbb, nem?

- Az ugyanez volt?

- Igen, zöld rendszámos Suzuki.

- Ez nem a csaj a negyedikről? Az taxival szokott járni.

- Biztos parkolóhelyet keres.

- Ekkora kocsival? Sok szerencsét.

- Hupsz lefulladt. Hehehe. Oda tuti nem fog beférni.

- Ő is rájött. Marad a balra párhuzamos fal mellé.

- Ezzel az anyahajóval?!

- Egész kitartó, hányadszorra fulladt le? 8-10?

- Érdekes ez a nyelv, bár nem hangzik valami kedvesen.

- Na jó, elnézném hajnalig, de felébred az egész ház.

- Kisasszony, segíthetünk?