Mindenki nyugodjon meg, minden ok. Már azon kívül, hogy holnap életem első autóját fogom hazavezetni munka után. Rettegés van, rosszul alszom, ezen jár az agyam. Persze tudom, hogy irreális mértékben parázok, de ez nekem jóval nehezebb lesz, mint elköltözni Dakarba. Tíz éve van jogsim, de nem vezettem és ha igen, akkor sem egyedül. Mielőtt eljöttem vettem órákat, hogy felfrissítsem a tudásomat, de magabiztos sosem voltam. Technikailag jól megy minden, de nagyon félek, hogy figyelmetlen vagyok. Szóval holnap nagyon bátor leszek. Beülök a kocsiba és elindulok. És vezetek. Minden nap, hogy gyakoroljak. Remélem, ez a borzasztó érzés hamar elmúlik.

Azért jobb hírek is vannak, hamarosan nyaralni megyek a Zöld-foki-szigetekre. Ma sikerült megvenni a repjegyet, úgyhogy már elmondhatom. Egy hét pihenés a két hét otthoni pihenés előtt. :) Mi lehet ennél tökéletesebb? Olyanokkal megyek, akik ismerik már a helyet, így vezető is lesz. A teljes program még kidolgozás alatt, de mindig is szerettem volna belenézni egy vulkánba...

Drukkoljatok holnap, hogy ne törjek össze senkit és semmit. :S